Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Muts Rudolf: A vízgazdálkodási keretterv kialakulása és fejlesztése Magyarországon

A vízgazdálkodási keretterv 521 illeszkedett bele a népgazdaság akkori tervezési-döntési rendszerébe és látszólag nem az akkori, alapvetőnek ítélt gazdaságpolitikai cél megvalósítását szolgálta. Л tervgazdálkodás alapja az ötéves terv volt, de a gazdaság irányítása lényegében az éves tervek alapján történt. A tervezési probléma lényegére és a megoldás egyetlen lehetőségére a Keretterv főtervezője 1954-ben így mutatott rá : „Az О VK (a vízgazdálkodás hosszútávú terve) csak abban az esetben dolgozható ki ésszerűen, ha egyidejűleg elkészülnek azoknak a népgazdasági ágazatoknak a kerettervei is, amelyek a vízgazdálkodással a legszorosabb kapcsolatban vannak." Az OVK I. jelentősége elsősorban nem a célkitűzések nagyságrendjének, vagy arányainak helyességében rejlik, hanem abban, hogy rámutatott a vízgazdálkodás népgazdasági jelentőségére és felhívta a figyelmet a távlati tervezés szükségességére. A Kerettervnek úttörő módszertani szerepe volt a népgazdasági tervezés fejlesztésében és azt bizonyította, hogy megvalósítható tervet csak a kapcsolódó ágazatok együttműködésével lehet készíteni. A Keretterv — a gazdaságirányítás szintjén — először tudatosította, hogy a víz véges mennyiségű természeti erőforrás, amelynek kiaknázása számottevő ráfordítást és társadalmi szervezettséget igényel. Emellett rámutatott arra, hogy hazánkban a vízgazdálkodás fejlesztésének — és egyben tervezésének — meghatározó feltétele a nemzetközi együttműködés. A második Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVK II.) Az első Kerettervnek nagy szerepe volt az új egységes vízgazdálkodási szervezet létrehozásában is, amelyik elsőrendű feladatának tekintette a távlati terv továbbfejlesztését. Több éves, széles körű vizsgálatokra támaszkodva 1961-ben kezdődött meg a második Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVK II.) kidolgozása. A négy évig tartó kerettervkészítés a magyar vízügy eddigi legnagyobb!» szervező hatású, szellemi vállalkozása volt. Az 1965-ben jóváhagyott második Keretterv 27 kötetből és két térképmellékletből áll. Egy kötet az országos összefoglalást, 26 kötet pedig az ország 13 részegységének részletes fejlesztési megoldását tartalmazza. A tervek egységesen 19 fejezetre tagozódnak, követve a vízgazdálkodás hagyományos szakágazati felosztását kiegészítve azt néhány problémával. Az országos és a területi kerettervek a természeti adottságokból, a feltételezett társadalmi-gazdasági igényekből, valamint a vízgazdálkodás 1960. évi helyzetéből kiindulva tartalmazzák a hosszú (1960—80) és nagy (1980 után) távlatú — teljes körű — fejlesztés műszakilag célszerűnek ítélt megoldásait. A terveket a szakágazati tagoltság és a célok, valamint a megoldások vonatkozásában a túlzott részletezettség jellemzi. Az OVK II. tartalmi avulása elsősorban a nagyszámú, egyedi, kis jelentőségű feladat vonatkozásában következett be. A tervezés megalapozottsága szakágazatonként nagyon különbözött. Egyes feladatkörökben (pl. szennyvízelhelyezés) a lényeges tényezők is bizonytalanok voltak, másoknál (pl. öntözés) ugyanakkor részletes vizsgálati eredmények és tervek álltak rendelkezésre. Ellentmondás tapasztalható a hidrológiai ismeretek mélysége, részletessége és a tervezés célkitűzése között is. A vízkészletek meghatározásában elért jelentős eredmények ellenére, különösen a felszín alatti készletek feltártsága nem érte el azt a szintet, ami a helyi vízbeszerzési feltételek szabatos meghatározásához szükséges lett volna. Részben ennek következménye, hogy a tervben előirányzottal