Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

4. füzet - Muts Rudolf: A vízgazdálkodási keretterv kialakulása és fejlesztése Magyarországon

520 Muts Rudolf I. A vízgazdálkodás távlati tervezésének kialakulása Magyarországon A múlt vízmérnökei és különösen a gazdaságpolitikus Széchenyi István, már közel másfél évszázaddal ezelőtt felismerték, hogy a folyók szabályozását és az ármentesítést nemcsak az adott időszak igényeinek és érdekeinek megfelelően, hanem a hosszú távon várható célok és az egész vízgyűjtőre vonatkozó feltételek figyelembevételével kell megtervezni. A szabályozási és árvízmentesítési munkákat szolgáló hidrológiai, és műszaki vizsgálatok eredményei, valamint a közgazdasági elemzések alapján a XVIII. század első felében fogalmazták meg (Széchenyi István és Vásárhelyi Pál) az ország első hosszútávú. vízgazdálkodási koncepcióját. A komplexitásra törekvő elgondolás határozta meg a vízrendezés és az azt követő vízhasznosítás lehetőségeit, megoldásainak alapelveit és rámutatott a szabályozott vízviszonyok hasznosításához szükséges mezőgazdasági és vízi közlekedési feladatokra is. Az ország mai vízrendszerének és a vízjárásnak lényeges jellemzőit azok a közel száz évig tartó munkák határozzák meg, amelyeket a Széchenyi—Vásárhelyi-féle elgondolás keretterve alapján végeztek el. Az első koncepcióhoz kapcsolódtak a századfordulón (Kvassay Jenő és munkatársai által) kidolgozott, a gazdasági fellendüléssel és a vízügyi szolgálat újraszervezésével megalapozott vízhasznosítási javaslatok. A hajózás, az öntözés és a vízerőhasznosítás fejlesztésére vonatkozó elgondolások törvények révén váltak távlati tervvé. Ezek azonban az I. világháború miatt nem valósultak meg. A Tanácsköztársaság kezdeményezését (Bogdánffy Ödön) követően elkészült a vízügyi szolgálat első hosszútávú munkaterve (amely már keretterv jellegű) majd a harmincas években a gazdasági válság korszakában az újabb vízgazdálkodási koncepció ( Sajó Elemér). Ennek időszerű célja az volt, hogy a nagy vízi munkákkal munkalkaimat teremtsen. A koncepció részeként készült el 1937-ben az öntözési keretterv, amelynek végrehajtását a II. világháború megszakítja, de a javaslatok jelentős része a háborút követően megvalósult. A II. világháború után — a politikai és gazdasági viszonyok alapvető változásával — 1947-ben készült el az újabb munkaterv, amely már lényegében hasonlított az 1954-es, és az 1965-ös kerettervhez. 2. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása A szocialista gazdasági irányításnak legfőbb eszköze a népgazdasági tervek rendszere; amely jelenleg három elemből, a hosszútávú (15—20 éves), a középtávú (5 éves) és az éves tervekből tevődik össze. A tervgazdálkodás politikai feltételeinek létrejöttével a vízügyi szervezet megkezdte egy nagyszabású távlati koncepció kidolgozását. Az eszmei feltételek arra mutattak, hogy a hosszútávú vízgazdálkodási javaslatok a népgazdaság ötéves terveiben meg is valósíthatók. Az első Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVK I.) Az 1954-ben elkészült első Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVK I.) a vízgazdálkodás országos összefoglalását és elsősorban a vízhasznosítási célú, lényeges fejlesztési feladatok meghatározását és megoldását tartalmazza. A 15 éves távra szóló Keretterv mai fogalmaink szerint a vízgazdálkodás hosszútávú ágazati tervének felelt meg. A messze tekintő és igen jelentős összegeket igénylő terv azonban nem