Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

508 Vermes L.: Hulladékmentes technológiák konferenciája — a levegő, a víz és a talaj szennyeződésének csökkentését, — az ipari termelés, valamint a mezőgazdaság és a környezetvédelem érdekeinek összehangolását. A konferencia fel kívánta hívni a figyelmet a környezetet nem terhelű, un. zárt technológiák, valamint a melléktermék- és hulladékfeldolgozó technológiák, technológia-sorok kialakításának fontosságára. A konferencia a népgazdaság minden ágazatával foglalkozott és a MTESZ tagegyesületek közreműködésével begyűjtött tanulmányokat négy szekcióba sorolva tárgyalta meg: 1) az ipari I. (bányászat, kohászat, építő-, energia- és könnyűipar), 2) az ipari II. (gumi-, műanyag-, olaj-, papír- és gyógyszeripar), 3) a mezőgazdasági, élelmiszeripari és fagazdasági és 4) a vízgazdálkodási-szennyvíztisztítási szekcióban. A plenáris ülést Dr. Gonda György, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke nyitotta meg, majd a kérdéskört több oldalról megvilágító, általános jellegű, ill. összefoglaló előadások hangzottak el. A második napon a négy szekcióban párhuzamosan folyt az összesen 43 szakmai előadás meghallgatása és vitája. A szekcióüléseken elfogadott javaslatokat a Dr. Madas András az MTESZ Környezetvédelmi Bizottságának elnöke által vezetett záró plenáris ülés összegezte, majd jóváhagyta a konferencia ajánlásait, amelyek a következőket tartalmazzák: Az MTESZ szervezésében korábban (1977. május 5 — 7. között) tartott konferencia egyik legfontosabb megállapítása volt, hogy mind gazdaságossági, mind környezetvédelmi szempontból a problémák megoldását a hulladékszegény, zárt technológiák széles körű bevezetése fogja megoldani, nem pedig a költséges tisztítóberendezések létesítése mindenütt, ahol a technológia folytán a szennyeződés a megengedett határokat átlépi. A hazai megfontolások és tapasztalatok mellett a fejlett ipari államok eredményei is azt mutatják, hogy a technikai fejlődés ma már egyre tökéletesebb és gazdaságosabb megoldásokat eredményez a hulladékszegény technológiák területén. Ezért időszerűvé válik, hogy az MTESZ ezúttal ezt a témát tűzze országos konferencia napirendjére. 1. A hulladékszegény technológiák akkor oldják meg a jelentkező környezetvédelmi és gazdaságossági problémákat, ha kialakításuk komplex rendszerelméletben történik, magába foglalva mindazokat az ágazatokat, amelyeknek a rendszerbe kapcsolása szükséges. 2. A komplex rendszerelméletben kialakított hulladékszegény technológiák alkalmazása során egyik résztvevő ágazat sem számíthat arra, hogy a területére eső részfolyamat gazdaságos lesz a többi ágazat terhére; a gazdaságosság rendszerint csak a technológiai folyamat egészére népgazdasági szinten biztosítható. 3. A gazdasági szabályozók ma még nem veszik mindenütt tekintetbe a komplex rendszerelméletben kialakított hulladékszegény technológiák bevezetésének népgazdasági fontosságát sem a környezetvédelem érdekében, sem a nyersanyagimport csökkentése szempontjából. Célszerű lenne a szabályozó rendszert — a szocialista államok tapasztalatait is figyelembe véve — úgy módosítani, hogy a) az azonos használati értékű, liullakékból nyert nyersanyag előállítása azonos pénzügyi feltételek mellett valósulhasson meg, mint az importált, vagy az itthon előállított primer nyersanyagé, és b) a környezetvédelem területén elért eredmények megfelelő pénzügyi elismerést nyerjenek, legalábbis azzal azonos mértékben, mint amennyibe az okozott szennyeződés más műszaki eszközökkel való kiküszöbölése kerülne. 4. A népgazdasági szinten számításba vett hulladékszegény technológiák azt eredményezhetik, hogy a termelés területén — a természetben lejátszódó folyamatokhoz hasonlóan — az anyagok fokozatosan állandó körforgásba szoríthatók. Ehhez azonban meg kell teremteni a technikai feltételeit annak, hogy a különböző hulladékok elkülönítetten legyenek begyűjthetők, ill. a különböző berendezések, gépek, járművek nagy termelékenységű technológiák közbeiktatásával úgy legyenek szétválaszthatók alkotó anyagaikra, hogy azok a továbbiakban teljes értékű nyersanyagokként legyenek hasznosíthatók. 5. Az ipar — elsősorban a bányászat, a kohászat, az energiatermelés és a vegyipar — nagytömegű melléktermékeit ténylegesen jelentkező hatékonyságuk szerint rangsorolva, ágazatközi együttműködéssel célszerű hasznosítani, szem előtt tartva a kör-