Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN FOLYAMI VÍZLÉPCSŐK ALVÍZOLDALI KIMOSÁSA DR. HAMVAS FERENC 1 Üledékes talajokon épült folyami vízlépcsők alvízoldali mederszakaszán keletkező kimélyülés várható helyének és nagyságának meghatározása a létesítmény, a partvédő művek stb., állékonysága szempontjából fontos vizsgálat. Ismeretéhez lényeges műszaki és gazdasági érdek fűződik. Éppen ezért a Vízügyi Közlemények 1978. évi 3. füzetében Komis Attila és Kornisné Akantisz Zsuzsanna: ,,Folyami vízlépcsők alvizi kimosási helyeinek előrejelzése" c. tanulmánya igen érdeklődést keltő volt. Az idézett tanulmány a Kármán-féle leváló örvénysorok metszéspontjának (interferenciájának) helyét adja meg a legnagyobb kimélgülési pontnak (mederszakasznak) helyéül. Ennek bizonyításául szerzők a VITUKI Létesítményellenőrzési Osztályának 1959— 1970. évek közötti mederfelvételeit használták fel. A következőkben a tanulmánynak ezzel a részével szeretnék foglalkozni, mivel úgy érzem, hogy a szerzők számos olyan körülmény' nem mérlegeltek, amelynek jelentősége és fontos következménye volt a medermélyülési folyamatok alakulására. így az alábbi sorok egyszersmint hozzászólást jelentenek a megnevezett tanulmányhoz. I. Előzmények A Tiszalöki Vízlépcső létesítményellenőrzését a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) Létesítményellenőrzési Osztálya 1958-ban kezdte meg, kezdetben a Debreceni Vízügyi Igazgatóság, majd a jelenlegi üzemben tartó, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság anyagi támogatásával. Kezdettől fogva az volt az alapvető cél, hogy az igen nagy költségkihatású és jelentős műszaki erőket lekötő mederbiztosító munkákat a minimumra szorítsuk, több ütemre bontsuk. Csak ott, és csak olyan mértékű mederbiztosítást irányoztunk elő, ami a különböző rendeltetésű létesítmények állékonysága szeinponjából — más érdekek sérelme nélkül — elengedhetetlen volt. Az olyan kimélyüléseket, amelyek nem jelentettek közvetlen veszélyt, nem tekintettük azonnal biztosítandónak. Ily módon sikerült a gazdasági és műszaki szempontból szükséges több ütemű mederbiztosítási munkálatokat megvalósítani. Ez a VITUKI és a létesítményt üzemben tartó szoros együttműködését, a mérési eredmények gyors értékelését, a mérések számának a szükségletek szerinti szűkítését, vagy bővítését igényelte. A vázolt folyamatos mederbiztosító munkákat a fel-, ill. az alvízfelőli oldalon kialakított mérőhálózat segítségével végrehajtott rendszeres medermérések eredményei alapján valósították meg (1. ábra). Az 1. ábrán látható szelvényeket a műszaki igényeknek megfelelően 2,5 illetve 10 m távolságokban besűrítették. A mederbiztosító munkák eredményét is ezek felhasználásával ellenőrizték. 1 Dr. Hamvas Ferenc oki. mérnök, Budapesti Műszaki Egyetem, Vízépítési Tanszék (Budapest). E rövidebb lanulmâny tulajdonképpen hozzászólás is Kornis Attila és Kornisné Akantisz Zsuzsanna: „Folyami vízlépcsők alvizi kimosási helvének előrejelzése" címíí tanulmánvAhoz (megjelent a Vízügvi Közlemények 1978. évi 3. füzetében 452—472. oldalon).
