Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

296 Hamvas Ferenc 1. ábra. A tiszalöki vízlépcső alvíz oldali mederbiztosításának időrendje Fig. 1. Time schedula of channel protection in the tailwater of the Tiszalök River Barrage Figure 1. Chronologie de la protection du lit du côté aval de la Chute de Tiszalök A mederbiztosítást a tervek szerint 77 m hosszon végezték el. 1954—1956-ban kizárólag a duzzasztómű működött. Már ekkor tapasztalták [1], hogy az utómedernek a műtárgyhoz közel eső része fokozatosan kimélyül, és így mederbiztosító munkálatokra van szükség. Ennek megfelelően 1957—58-ban az 1. ábrán a 3. jelű mederszakaszra kőszórással terhelt rőzsepokrócot terítettek. így 1958. végére a duzzasztómű alvízfelőli vetületébe eső mederszakasz a műtárgy tengelyvonalától mért mintegy 190 m hosszúságban védett volt. Az 1959. évi mederfelvétel tehát már azt az állapotot tükrözi, amely a mederszakasz biztosítása után alakult ki. Ekkor a rnederszakasz legmélyebb pontja 79,00 mA.f.-i szint körül volt. Ez gyakorlatilag 1961-ig nem is változott, ekkor azonban a meglevő mederbiztosítás végén újabb kimélyülés kezdődött, melyet 1963-ban terméskőszórással biztosítottak (lásd 1. ábrát). A vízerőtelep előtti vetületbe eső utómeder-biztosítást a vízerőtelep 1956. évi üzembe állítása után 1958-ban kezdték meg, és lényegében 196 l-re — a duzzasztómű előtti mederbiztosításhoz csatlakozóan — be is fejezték. A mederbiztosításra azért került sor, mert kisebb kimélyülést tapasztaltak, ami megközelítette a bal oldali rézsűfelületet biztosító kőszórás lábazatának környezetét. További mederbiztosításokra is sor került, az 1965 — 1967. években.