Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Algéria vízgazdálkodásának sajátosságai és vízkészletének meghatározása

294 Megemlékezés Széles körű tudománysos munkássága mellett igen jelentős ismeretterjesztő tevékenysége is. Mindvégig nagy türelemmel foglalkozott levéltári kutatásokkal és tudománytörténettel. Kezdeményezésére és vezetésével végzett nagy terjedelmű főleg műszaki tudománytörténeti munkák — annyi más hasonlóval ellentétben — közkinccsé lettek. Hosszas nyomozással megtalálta a Vay-család elveszettnek hitt gazdag tudománytörténeti anyagú levéltárát. Elvégeztette a megrongált anyag konzerválását, megcsinálta katalógusát s a Sárospataki Könyvtárban helyezte el. Bibliográfiai tevékenysége is páratlan. Jól szervezett kutató együttese 1965 és 1971 között az Országos Levéltárban 23 ezer addig ismeretlen térképet és 6 ezer tervet katalogizált. Ennek I. kötete 1976-ban jelent meg. 1964-től a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában Fallenbüchl Zoltán munkatársával együtt feldolgozta a Fuchs-féle 12 ezer íves kéziratos hagyatékot. 1966-ban megkezdte az MTA kézirattárában a térképgyűjtemény rendszerezését és tudományos feldolgozását. így pl. az 1972-ben ismeretes 39 féle Mikovinyi-féle térképek számát 1975-ig 120 db-bal gyarapította. Levéltári, térképtári és bibliográfiai kutatásainak és szervezési tevékenységének megélénkülése vízügyi szolgálata idejére esik. Tudta, hogy ennek a rendszerező munkának a hidrológia igen jelentős hasznosítója. De annak is tudatában volt hogy a régi térképek, helyszínrajzok és leírások csak úgy lehetnek a vízgazdálkodási tervezés fontos tényezői, ha ezek rendszerezve, katalogizálva és publikálva a mérnökök számára is hozzáférhetők. E dokumentációk segítségével rekonstruálható az eredeti, vagy az emberi tevékenységgel csak kevéssé és helyileg befolyásolt hidrográfia. A vízhálózat időbeni változásainak nyomozása és e változások tendenciáinak ismerete lényeges segítség a vízrendezés terén. A vízügy érdekében hasznosította több évtizedes geodéziai munkásságának tapasztalatait, főleg finom szintezési eredményeit. Itt kell megemlíteni kutatásait, amikor is hangsúlyozza a jelenkori kéregmozgások jelentőségét a folyók mederalakulásában. A „Magyarország Hidrográfiai Atlasza" sorozatban találhatók folyóinkra vonatkozó geokinetikai és kartográfiai kutatásainak eredményei (1964: Szamos, 1971: Duna, 1972: Duna, Sajó és Rába, 1973: Hernád, 1974: Kőrösök, 1975: Maros, 1976: Balatoni vízgyűjtő). Tavaink kutatásában is jelentős részt vállalt. Nálunk előszőr ő vizsgálta a felszín alatti víz nagymértékű kitermelésével okozott terepsüllyedést (Debrecen), a földrengések és a bányabeli vízbetörések kapcsolatát. A most folyó nagy vízgazdálkodási munkálatokban működő szakemberek egyre jobban felismerik a feltárt dokumentumok, főleg a kéziratos térképek jelentőségét és használják is azokat. A hazai levéltárakon kívül 5 külföldiben is kutatott. Nyolc külföldi országban tartott 60 szakmai előadást. Műveinek bibliográfiája 800-nál több tétel, ebből 16 önáló kötet. Mindvégig töretlen szellemi frissessége, páratlan emlékezőképessége, munkabírása, rendszeressége, nagy nyelvismerete (így középkori és újkori latin, újkori német is), páratlan szervező tehetsége nem lett volna elégséges e monumentális életműhöz. Mindezekhez járultak ritka emberi értékei: önzetlensége, segítőkészsége, derűje és humora, Dr. Erdélyi Mihály