Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)
2. füzet - Margitay Tihamér: Az öntözést követő talajnedvesség-potenciál eloszlás meghatározása laza homokos-vályog talajban
A talajnedvesség potenciál 251 elért, akkor a felette levő szintekben csak annál kedvezőbb helyzet lehetséges s a (14 napnál feltétlenül hosszabb) öntözési forduló végére a teljes aktív gyökérzóna bármely szintjében a pF relatív szórása várhatóan nem haladja meg a 2%-os értéket. Befejezésként hangsúlyozni kell azt, hogy ezek a kísérletek könnyű talajra vonatkoznak, s így a kiegyenlítődési folyamat általános jellegének a megismeréséhez feltétlenül szükség van arra, hogy a bemutatott módszerrel a kísérleteket egy erősen kötött talajra is elvégezzük, s így a gyakorlat számára behatárolt értékeket adjunk. * * * A kísérleti eredmények alapján összefoglaló értékelésként a következő megállapításokat tehetjük: 1. Az átnedvesedési — kiszáradási folyamat jellege a beadott öntözővíz mennyiségétől függetlenül azonos: a) a pF érték átlaga — egy kiválasztott rétegben — a beöntözés után hirtelen csökken, majd a mélypontok elérése után fokozatosan emelkedik, b) a pF értékek szórásának járása a középérték járásával ellenkező, c) egy adott időpontban a mélységgel együtt nő a pF értékek relatív szórása, d) a beöntözés után 7-8 napra van szükség ahhoz, hogy az 50 cm-es szintben a pF érték relatív szórása 5% körüli értékre csökkenjen, e) várhatóan mintegy 14 napra van szükség ahhoz, hogy a p F érték relatív szórása az 50 cm-es szintben mintegy 2%-ra csökkenjen. 2. Tekiníeítel arra, hogy a barázdás öntözés vízadagolása tekinthető a leginkább egyenetlen beöntözési módnak, s az öntözési forduló 14 napnál semmiképpen sem rövidebb, továbbá, hogy az adott időpontban a pF érték relatív szórása a mélységgel növekszik; a következő öntözés előtti időpontban az adott talajnál a pF relalív szórására a legkedvezőtlenebb esetben is a 2%-os érték tekinthető mértékadónak. IRODALOM 1. Csorna J.—Szigyártó /-." A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában. Kiadvány. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1975. 2. Gajárszki Gy.: A potenciálérték meghatározásán alapuló talajnedvesség-mérés elméleti alapjai és gyakorlati alkalmazása. Tanulmány. Kézirat, Budapest, 1974. 3. Gajárszki Gy. : A mezőgazdasági növények vízszükségletének megállapításához szükséges mérési módszer és berendezés kifejlesztése. Közbenső jelentés. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1974. 4. Horcher F.: A magas terméseredmények eléréséhez szükséges talajnedvesség-szívás. Közbenső jelentés. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1976. 5. Margilau T.: Az öntözést követő talajnedvesség-potenciál eloszlás meghatározásának előkísérletei. Közbenső jelentés. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1975. 6. Stefanovits P.: Talajtan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1975. 7. Szigyártó '/..: Az öntözőrendszerek automatizálásának és távirányításának fejlesztése a szovjet—magyar vízügyi együttműködés keretében. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1976. 1. füzet, 117—126. oldal. * * *
