Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

2. füzet - Bencsik Béla: Az 1879. évi szegedi árvíz és az árvízvédelem fejlesztésének mértékadó előírásai

A szegedi árvíz és az árvízvédelem 181 с) a mértékadó vízállás megállapításakor elkövetett számítási bizonytalanságok miatt szükséges. A feladat ezek után a magassági biztonság számszerű megállapítása oly módon, hogy kielégítse a fenti kritériumokat. Sorra véve ezeket, az alábbiakat kell megfontolni: a) A töltések legfelső, vízzárás szempontjából legmegbízhatatlanabb rétege vastagságának a megállapítása a feladat. Gyakorlati tapasztalatok, szakirodalmi adatok alapján e réteg vastagsága minimálisan 0,5 m-re, általában 0,8 — 1,3 m-re tehető. Kb. 1 m vastagságban való megállapítás megfelelőnek látszik. Kiegészítésül megjegyzendő, hogy egy biztonságosnak mondható átlagértékhez képest pontosabb megállapítás nem szükséges, mivel az átlagértéket általánosan előírva a biztonság, vagy a bizonytalanság azonos mértékét szabjuk meg, ami végeredményben azonos véd képességre vezet. b) A szél hatására keletkező vízállásingadozás, illetőleg a hullámverés miatt megállapítandó magassági biztonság vízfolyásról vízfolyásra, szakaszról szakaszra változhat, az 1 — 1,5 m értéket azonban nem lépi túl. c) A számítási bizonytalanságok a matematikai statisztika módszereivel érzékelhetők. .Megfelelő számítási eljárások útján mód van a valószínűségszámítás adta mértékadó árvíz magassági értéke megbízhatóságának megállapítására. Alacsonyabb megbízhatósági fok esetén nagyobb magassági biztonságot kell előírni. Figyelemmel arra, hogy a heves vízjárású határ menti vízfolyásoknál egy-egy rendkívüli magasságú árhullám fogadására is fel kell készülni, e váratlanság esetleg magassági biztonság többlet megállapításával ellensúlyozható. (Számszerű megállapítása konkrét mérlegelés tárgya.) A magassági biztonság közelítő, első értéke az egy-egy szelvényre, illetőleg szakaszra vonatkozóan a)—c) pontok szerint számszerűen megállapított három érték legmagasabbika. Ii szakaszról szakaszra megállapított legmagasabb értéket újra meg kell vizsgálni és meg kell állapítani, hogy az ezzel a magassággal egyező vízállásoknak mik az előfordulási valószínűségei. Ezek közül ki kell választani a legkisebb előfordulási valószínűségűt, azaz a „legritkábban előfordulót." A végleges magassági biztonságot úgy kell megállapítani, „simítani", hogy a figyelembevételével kiadódó töltéskorona-magasság, illetve töltéskoronahossz-szelvény azonos legyen a fentebb említett „legritkábban előforduló" árvízszint felszíngörbéjével. E „simított" magassági biztonsággal előírt védvonalmagasság — figyelembe veszi a töltések legfelső rétegének vízáteresztő voltát, — kielégíti a szél által okozott többletterhelések követelményeit, számításba veszi a statisztikai adatfeldolgozás bizonytalanságait, a mértékadó árvíz felett azonos előfordulási valószínűséggel jellemzett vízállástartornányt fog át. E magasssági biztonsággal kiépített töltésrendszer megfelel a mértékadó árvízre vonatkozó előírásnak, azt biztonságosan kielégíti, illetőleg e magassági biztonság védekezési, hidrológiai-vízjárási szempontból azonos biztonsági előírást jelent. A fentiekben áttekintettük azokat az elveket, amelyek megtartása útján megfelelhetünk a bevezetőben említett kívánalmaknak. Па az ismertetett elveknek eleget teszünk, olyan alapokat adunk az árvízvédelem fejlesztésének, amelyekre építve elkerülhető a szegedi katasztrófa megismétlő/lése. A lefektetett elvek alapján elvégzendő számítások végrehajtásának és eredményének bemutatása másik tanulmány tárgya-