Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

HOZZÁSZÓLÁSOK Hozzászólás Dr. Kovács György: A síkvidéki vízrendezés és tarozás alapelveinek korszerűsítése c. tanulmányhoz (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1978. évi 2. füzetében 208 -226. oldalon) (Folytatás) • A fenti tanulmányhoz beküldött hozzászólások első részét — három hozzászólást a szerző válaszával — a Vízügyi Közlemények 1978. évi 4. füzete közölte. A beérkezett további hozzászólásokat az alábbiakban adjuk közre. (Szerk.) Mantuano József

1 hozzászólása Mezőgazdaságunk az utóbbi évtizedben ugrásszerű fejlődésen ment keresztül, a nagy munkaképességű talajművelő és növényápoló gépek, kemizálás, öntözés alkalmazásával, nemesített növénykullúrák megteremtésével. A mezőgazdaság fejlődése természetesen a vízrendezéssel kapcsolatban segítő elvárásokkal, kívánságokkal jelentkezett. A felmerült problémák több irányúak: az üzemi táblák dinamikusabb víztelenítése, a talajvízben oldott sók felszín felé vándorlásának korlátozása és a terület vízvagyonával jobb gazdálkodás. A nagy erejű munkagépek a múlttal szemben gazdaságosan nagyméretű lábiák kialakílását (80—150 hektár, 0,8 — 1,3 km

2) tettek lehetővé. Ez a művelési mód megfelelő talaj adottságok és mérsékelt lejtők mellett minden további nélkül alkalmazható. Sík, esés nélküli területeken azonban a szántás és egyéb talajápolás mellett, a terepről a vizet az említett táblaméretek, a szokásos módok mellett elvezetni nem lehet. Zavarja még a táblák vízrendezését a terület mikrodomborzata. Teljesen sík terület nincs, kisebb-nagyobb egyenlőtlenségek, mélyedések tarkítják ezeket a területeket. Ezek a jelentéktelen mélységű kopolyák sokszor sorozatban fordulnak elő, ahol a vizek összegyülekeznek, vízállásokat alkotnak, a táblák egyöntetűségét, homogenitását vízszintes irányban zavarják. Nem ezek a területegyenlőtlenségek jelentik a nehézséget, a nagy táblák kialakításánál, hanem sokkal jelentősebb a talaj anyagi és szerkezeti adottságai és a talajvíz kellő mélysége. Pl. 150 — 180 cm mély termőrétegű talaj a téli csapadékból 210—240 mm-t képes önmagában tárolni, és mély talaj vízállásnál a lehetőség is megvan, hogy egy része a víznek a talajvíz felé távozzék. Az ilyen adottságú területen van természetes adottsága a nagyméretű táblák kialakításának. Sokkal nehezebb a helyzet a sekély termőrétegű talajoknál, mert ezek téli víztárolása már jóval kisebb. Pl. 30—40 cm vastag termőrétegnél a tél végén csapadékosabb időjárásnál 110—150 mm elvezetésre váró csapadékvíz jelentkezik. Lehet, hogy a talajvíz itt is kellő mélységben van, de a magasan levő vízzáró réteg, ami a sekély termőrétegre eléggé jellemző, a csapadék mélybe jutását nagymértékben lassítja. A jelenleg kialakított nagyméretű táblákról a fölös vizet csak drasztikusnak nevezhető eszközökkel lehet eltávolítani. Kovács György tanulmányában 100 m táblaszélesség mellett 1—2% oldalirányú esés kialakítása mellett a főmüvi vízgyűjtő csatornák üzemi vízszintjét az átlagos terepszint alá 2,0 m vagy 1 Mantuano József, oki. mérnök, nyugállományban tud. tanácsadó, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (Budapest).