Vízügyi Közlemények, 1979 (61. évfolyam)

1. füzet - Egerszegi Gyula: A szennyvízbírság a vízminőség-védelem szolgálatában

98 Egerszegi Gyula valósult meg, mint a korábbi minisztertanácsi határozat hasonló tartalmú — bár konkrét határidőhöz nem kötött — rendelkezése. Az 1965. január 1-én hatályba lépett új vízügyi törvény, az 1964. évi IV. törvény (Vt.), valamint a végrehajtására kiadott 32/1964. (XII. 13.) Korm. számú rendelet (Vhr.) korszerű szabályozást adott a vizek tisztaságának védelméhez; részletesen szabályozta egyebek között a vízjogi engedélyezést, a vízügyi hatósági kötelezést és új alapokra helyezte a szennyvízbírságot. Ez utóbbi jogintézmény részletes szabályait az 5/1966. (I. 23.) Korm. számú rendelet állapította meg, egységes intézménybe vonva össze a szennyvízbírságot és a szenny vízbevezetési díjat. Egyidejűleg a Kormány a vizek minőségének védelme érdekében 2001/1966. (I. 9.) ML szám alatt határozatot hozott, amelyben elrendelte a szennyvíztisztító berendezések építési ütemének fokozását. Előírta, hogy az ipari tárcák bevonásával ki kell dolgozni a tisztító müvek építési programját, arra figyelemmel, hogy a meglevő üzemek 1972-ig megfelelő szennyvíztisztító berendezéssel legyenek ellátva. A folyamatosan szerzett gyakorlati tapasztalatok felhasználásával a 28/1967. (IX. 3) Korm. számú rendelet tovább fejlesztve a jogi szabályozást, első ízben tette lehetővé a bírságolás későbbi éveiben progresszív — legfeljebb azonban ötszörös összegű — szennyvízbírság kiszabását. A Kormány 1968-ban a 39/1968. (X. 30.) Korm. számú rendelettel akként módosította a Vhr. 30. §-át, hogy a szennyvízbírságot az üzem állal kibocsátott szennyvízben levő szennyezőanyag mennyisége után kell kiszabni. A szennyezőanyagok felsorolását, a károssági határértéket, a bírságtételeket, az egyedi határérték megadási feltételeit, valamint a szigorított progresszív szorzókat az 1970. január 1-én kihirdetett 40/1969. (XI. 25.) Korm. számú rendelet írta elő. Ugyanakkor a helyszíni ellenőrzés rendjéről, az eljárás menetéről az 1/1969. (XI. 25.) OVII számú rendelkezés intézkedett, mellékletében megállapítva a bírságmódosító szorzók számszerű értékét és azok fajtáit. Egyidejűleg a mintavételek módjára, a minták kezelésére és azok vegyvizsgálatára elkészült az „Irányelvek és módszertani utasítások a 40/1969. Korm. számú rendelet alkalmazásához" c. kiadvány is, amelynek korszerűsítését a 3/1974. (V. É. 2.) OVH számú utasítás tartalmazza. A 2/1970. (XII. 13.) OVH számú rendelkezés a szennyvízbírság mellett új vízminőség-védelmi büntetésfajtát vezetett be : a csatornabírságot. Ennek fizetésére azok az üzemek kötelezhetők, amelyek károsan szennyezik a közcsatornát. A vízgazdálkodás távlati fejlesztésének irányelveit és ezen belül a vizek minőségének megóvása érdekében szükséges intézkedéseket a 2006/1973. (I. 31.) Mt. számú határozat állapítja meg. Előírása szerint: „A vizek minőségének megvédése, a jelenlegi szennyezettség mértékének csökkentése a következő másfél évtized legfontosabb feladata, amelyet fokozatosan nagytérségi vízminőség-szabályozással kell megoldani." Az ezzel kapcsolatos jogalkotási és jogalkalmazási feladatokat a 3447/1972. Mt. számú határozat konkretizálta, majd a Minisztertanács 1975-ben elrendelte a vízminőség-védelem V. ötéves tervhez igazodó koncepciójának elkészítését. Az 1976. április 1-én hatályba lépett és az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény megerősítette a szennyvízbírság jogintézményét; sőt az intézkedési tervről szóló 2007/1976. (IV. 1.) Mt. számú határozat a bírságolást a környezetvédelem eddig nem szabályozott területeire is kiterjeszteni rendeli. Mindezek alapján, a bírságolás a környezetvédelem és ezen belül a vízminőség-védelem egyik legstabilabb jogi eszközének tekinthető, amely azonban nemcsak a megtorlás fegyvere, hanem a megelőzés szolgálatában is áll.