Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Ismertetés 511 Az országnak körülbelül 60%-a termékeny alföld és lankás dombvidék. A leginkább alföld jellegű táj Camagüey, az Escambraytól keletre terül el. Északi partvidékét korallszigetek övezik, délen mocsaras jellegű. Az éghajlat trópusi, a száraz évszakban egyes körzetekben ariditásra hajlik. Csapadékos, meleg nyár és mérsékelt, száraz tél jellemzi. Az évi középhőmérséklet 24,8 °C. Meleg júliusi hónapokban a hőmérséklet megközelítheti a 40 °C-t, a „hideg" évszakban is ritkán süllyed 5 °C alá. A levegő páratartalma igen magas, a nedves évszakban 82%, a száraz évszakban 67%. Az esős időszakban igen gyakori a trópusi ciklon vagy hurrikán. b) Vízkészletek Csapadék. Az évi csapadékösszeg (sokévi átlag) 1400 mm. A tél — amely novembertől áprilisig tart — csapadékban szegény, az évi csapadék 20 —25%-a esik erre az időszakra, de van olyan év is, amikor csak 16%. Kuba nyugati részén vannak hasznos mezőgazdasági területek, ahol ez az érték csak 15%, 210 — 225 mm. A nyár — amely májustól októberig tart — csapadékban gazdag. Ekkor hullik le az évi csapadék 75 —80%-a. A legtöbb esőt az északi rész kapja. A csapadék megoszlása meglehetősen szeszélyes. Van olyan év, amikor az aszály miatt a vetések tönkremennek, a legelők kiszáradnak, s a szomjúságtól és éhségtől elhullanak az állatok. Máskor pedig a túl sok csapadék okoz károkat, megduzzadnak a folyók, árvizek pusztítanak. Csapadéktérkép 1964 óta készül. Lefolyás. Kuba szigetének több mint 200 kisebb folyója és igen sok patakja van. Folyói — amelyek a keskeny, hosszú szigeten végig húzódó központi vízválasztótól folynak a tenger felé — általában kicsik és nem bővízflek. Leghosszabb folyója a 340 km hosszú Cauto folyó Orientében. A számos kis vízgyűjtő terület (kb. 900) csak mintegy 6%-ának van 100 millió m 3-t meghaladó átlagos évi lefolyása. A kisebb folyók átlagos évi vízszállítása 1,6 millió m 3. Valamennyi folyó csapadéktáplálású, száraz időszakban a folyók nagy része — főleg a 100 km 2-nél kisebb vízgyűjtőterületűek — kiszáradnak. A vízszállítás jellegét erősen befolyásolja a karsztosodás foka. A nem karsztos területeken az esős időszakban fut le az évi lefolyás 85 —95%-a, míg a karsztos területeken legfeljebb 70%. Két árvizes időszak van: az egyik a csapadékos időszak elején, a másik a végén. A legjelentősebb folyók nyugaton: Cuyaguateje; a központi részen: Agabama, Arimao, Saramaguacári; keleten: Cauto, Moa, Toa. Néhány jelentősebb vízgyűjtőterület főbb jellemzőit láthatjuk az I. táblázatban. I. táblázat Kuba jelentősebb ví/yyíijtő területeinek főbb jellemzői Vízhozam Folyó Terület Csapadék Lefolyás m a/s Folyó km 1 mm/év 10« m 3/év km 1 mm/év 10« m 3/év max. min. Cuyaguateje 736,8 1600 485,0 453 0,010 San Agustin 368,95 1350 172,3 148 0,500 Zaza 2393,8 1430 935,0 1796 0,300 Saramaguacán 1268,2 1300 348,0 194 0,009 Cauto 8829,0 1210 2160,0 2887 0,060 Moa 291,1 1900 291,0 384 0,120 Toa 1058,3 2600 1165,0 2244 3,800 11*
