Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
508 Ismertetés érdemelnek a Majna—Duna Csatornán 25 — 30 m körüli vízlépcsők áthidalására, a vízfogyasztás csökkentése érdekében takarékmedencés megoldással tervezett zsilipek. Az elsőket 12 m vízlépcsőig zárt keretként, tömör falakkal tervezték, nagyobb magasságok esetén a zsilipkamra falait pillérbordákkal merevítették. Ennek jellegzetes példájaként a 3. ábrán a leerstetteni 30 m magas zsilipet mutatjuk be a betonozási munkák befejezése előtti állapotban. A takarékmedencék felőli oldalon szabadon álló falak azonban túl rugalmasnak bizonyultak, ami az altalajt alkotó márga fáradási jelenségeivel együtt a zsilipek szerkezeti átalakítását tette szükségessé. (A kereken 20 m-t áthidaló erlangeni zsilipben pl. az átzsilipelés ideje 16 perc és a gyakorlatilag folyamatos üzem ilyen periódusú feszültségváltozást idéz elő.) A tapasztalatok alapján az új, nagy vízlépcsők áthidalására szolgáló zsilipeket (Eckersmiihle, Hilpoltstein, Bachhausen, Berching és Dietfurt) bordázat nélkül, a fenéklemeznél 7 — 8 m vastag tömör falakkal, végigmenő háttöltéssel és ebből következően a zsilipkamrától elkülönített takarékmedencékkel alakították ki. Megemlítendő és megszívlelendő végül, hogy a csatornaépítési és folyamszabályozási munkák és műtárgyak tervezése és kivitele során messzemenően figyelembe vették a környezet és tájvédelem szempontjait, nem riadva vissza a járulékos és utómunkák — meglevő erdők, ligetek kímélése, anyaggödrök rekultiválása, fásítása stb. — tetemes többletköltségeitől sem. Az építési munkák programszerűen folynak és a víziút 1985-ben megnyílik.