Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN A JÉGZAJLÁS LÉGIFÉN YKÉPEZÉSE JUHÁSZ EDE 1 A 70-es évek jégmentes időszaka látszólag háttérbe szorította a jégjelenségek alakulásával, előrejelzésével kapcsolatos vizsgálatokat. E látszólagosan nyugodt időszakban azonban következetesen fejlesztették a jeges árvíz elleni védekezés módszereit, eszközeit, a jéghelyzet szabatos jellemzését biztosító mérési, vizsgálati módszereket. Kedvezett a fejlesztésnek a technikai haladás, ami új lehetőségeket nyitott a jégjelenségek alakulását befolyásoló tényezők vizsgálatához, a jelenségek megbízhatóbb jellemzéséhez. E területen figyelemre méltóak azok a földi fotogrammetriai módszerek is, melyek bevezetését dr. Zsuffa István kezdeményezte és alkalmasak a zajló jég sűrűségének, a mozgó jég sebességének meghatározására, illetve a jégvastagságot mérve lehetőséget adnak a levonuló jég mennyiségének számításához is. Az elmúlt években jelentősen fejlődött a fotyómjilvántartás is. Ma már olyan morfológiai, geometriai adatrendszer áll rendelkezésre, ami lehetőséget ad minden nagyobb folyó jégszállító képességének jellemzésére, tetszőleges vízjárás mellett. A folyónyilvántartással kapcsolatos kutatások során alakultak ki azok a többszínsávos légifotogrammetriai eljárások, melyek — a földi fotogrammetriai eljárásokhoz hasonló módon — segítséget nyújtanak a jégzajlás sűrűségének, sebességének, és a jégvastagság ismeretében a zajló jég mennyiségének meghatározásához nemcsak egy-egy meghatározott és e célra kiépített szelvényben, hanem a teljes folyószakaszon. Az így meghatározott adatok birtokában, a folyók jégszállító képességét ismerve nyílik mód a jég levonulásának jellemzésére, a jégmegállás, a torlaszképződés helyének, stb. meghatározására, illetve megfelelő műszaki intézkedések esetén a zavartalan jéglevonulás elősegítésére. A tanulmány a légifényképezés területén elért legújabb eredményeket ismerteti és módszert mutat be légifényképek alapján a jégzajlás sűrűségének, a zajló jég sebességének meghatározására. 1. A függőleges optikai tengelyű légifényképezés Hosszú ideig a vízügyi repülőgépeinkről ferde optikai tengellyel készültek légifelvételek. 1975 óta a többszínsávos légifényképezés megkezdésétől — a repülőgép padlónyílásán át, lehetőleg függőleges optikai tengellyel fényképezünk. Ezek a felvételek a lefényképezett területet felülről, térképszerűen ábrázolják és nagyításuknak megfelelő méretarányban róluk vízszintes mérési adatok határozhatók meg. A vízügyi repülőgépek kis felületűek, légnyomás és szél változásaira érzékenyek, így viszonylagos repülési magasságukat és vízszintes helyzetüket könnyen változtatják. Normális légköri viszonyok között fényképezve is számolhatunk azzal, hogy a tervezett képméretarány 5—10%-kal módosul. Ha a fényképen meglevő valamilyen távolságot ennek megfelelő terep vagy térképi távolság összehasonlításával állapíthatjuk meg a nagyítás mértékét, akkor a nagyított fénykép méretarányában legfeljebb 2 — 5% hiba marad. Ez is eléggé meghaladja a térképekre és fotoLérképekre megengedett hibahatárokat, mégis a gyorsan elkészíthető légifény1 Juhász Ede, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, 1. Vízrajzi Intézet (Budapest).
