Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A jégzajlás légifényképezése 475 kép a lassan vagy igen nehéz körülmények között, vagy egyáltalán el nem végezhető terepmérést vízügyi célokra kielégítő pontossággal pótolja. Példák erre a keszthelyi öböl hínarasainak térképe, vízrendezések tervezésének előkészítése stb., és a most ismertetésre kerülő jégzajlás értékelése is. 2. .Ié«|zajlás adatainak meghatározása Valamely szelvényvonalon egy másodperc alatt áthaladó zajló jég összterületét (E, m 2/s) Schoklits képlete adja E= fí-n-v o, ahol H a víztükör szélessége (m), л a jégzajlás sűrűsége és Vo a felszín középsebessége (m/s). A J = B-n szorzat a víztükör teljes szélességében a szelvényvonalon áthaladó jégfelület, amely a légifényképen közvetlenül mérhető, tehát E = J-v o. A felszíni középsebesség - amely természetesen a jégre vonatkozik — két egymás után készült légifényképből határozható meg. A jégzajlás sűrűsége a szelvényvonal hosszának megmérésével .7 100./ n = —; n% В В külön megállapítható. Légifényképből az adatok meghatározását az alábbiak szerint végezzük: 1. Л légifelvételeket jól kezelhető méretarányra (pl. 1:1000, 1:2000) nagyítjuk azonosítható távolságok vagy a tervezett képméretarány alapján. 2. Kiválasztjuk és a fényképre színes zsírceruzával berajzoljuk a szelvényvonalat olyan helyen, hogy az a fényképen látható jégzajlás átlagos sűrűségét képviselje. A zsírceruza vonal alatt a jégtáblák látszanak. 3. A szelvényvonalat csak a mozgó jég területén választott hosszúságú egységekre osztjuk (pl. 1 cm, 2 cm stb.) attól függően, hogy milyen pontosságú súlyozással akarjuk a mozgó jégtáblák középsebességét megállapítani. 4. A szelvényvonal által metszett mozgó jégfelületek hosszát egységenként megmérjük, egységenként összegezzük és az egység mellé vagy külön feljegyezzük (ji, j 2, stb.). 5. Az egységenkénti jégfelülethosszakat összegezzük (.1). 0. A jégfelület hosszának pontosabb meghatározására a szelvényvonallal párhuzamos vonalon vagy vonalakon a 4. és 5. alattiakat megismételhetjük és tovább a középértékekkel számolhatunk. 7. A szelvényterületről korábban készült fényképet a szelvényvonal alatt fél centiméterre elvágjuk. Azért a szelvényvonal alatt, hogy a szelvényvonalban levő jégtáblák jól felismerhetők legyenek. 8. Ugyanarról a szelvényterületről néhány perccel később készült felvételre a terej) alapján átazonosítjuk a szelvényvonalakat és az előző előkészített fényképet fölé ragasztjuk (kapcsoljuk). 9. A fényképpár felső képén, a szelvényvonalon levő mozgó jégtáblákat alakjuk szerint az alsó képen felkeressük és célszerűen színes zsírceruzával megjelöljük. Néhány jégtábla két helyét vonallal összekötjük, hogy a haladási irányt lássuk. 10. Az alsó képen az így kialakult elmozdult szelvényvonalat kirajzoljuk. A görbe a jégtáblák által azonos idő alatt megtett út határvonala. Egyben a sebességgörbe annyiszoros nagyítása, ahány másodperc telt el a két felvétel között, tehát a sebességeloszlást igen szemléletesen ábrázolja.