Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás és vízigény-szabályozás technológiai vonatkozásai történelmi távlatban
364 Szesztay Károly az olaj-, szén- és urániumkészletek fokozatos elapadása 2 és az energiaárak ehhez igazodó fokozatosan gyorsuló emelkedése mellett valószínűleg az atomerőművek számának és az egy-egy erőműben felhasznált radioaktív üzemanyag-mennyiségnek a gyors növekedése fogja a következő évtizedek legfontosabb kérdéseit felvetni. Ha az atomerőművekben használt, illetve az ilyen célra gyártott és szállított radioaktív üzemanyag vagy az erőműből kikerült radioaktív hulladékanyag valamely előre nem láthatott természeti vagy társadalmi katasztrófa (földrengés, meteorbecsapódás, terrorcselekmények stb.) folytán belekerül a természeti környezet körforgásába, rendkívül nagy távolságokra és hosszú időre kiható veszélyes szennyeződést okozhat. Az atomerőművek fajlagosan is igen nagy hűtővíz-szükséglete és az ezzel elkerülhetetlenül együttjáró hőmérsékleti vízszennyeződés zavarés balesetmentes üzem esetén is egyre magasabb árat és áldozatot fog kívánni a vízgazdálkodástól és a társadalomtól. 2. Áttérés jelenleg nem ismert vagy széles körben nem hasznosított energiaforrásokra: az olaj, szén és uránium árának alakulásától függő mértékben világszerte folyt és folyik a kutatás más energiaforrások feltárására, illetve szélesebb körű és hosszabb távlatú hasznosításuk feltételeinek tisztázására. Az ilyen célra fordított kutatói kapacitás azonban — a napi és rövid távú kutatási feladatokéhoz viszonyítva, illetve azok elsőbbsége miatt — általában meglehetősen szűkös. Már az eddig szóba került lehetőségek között is van több folyamatosan megújuló vagy valóságosan kiapadhatatlan készletre támaszkodó energiatermelési eljárás (a napsugárzás közvetlen hasznosítása, ár-apály erőművek, geothermális energia, a fúziós elvet követő nukleáris energia-felszabadítás stb.), de ezek — a készletek távlati elapadásával érdemben nem számoló közgazdasági értékelési módszerek és a jelenlegi energiatermelési technológiákhoz kapcsolódó óriási beruházási és kutatási kapacitás átállításának nehézségei miatt — ma még általában nem minősülnek versenyképesnek. 3. Áttérés a jelenleginél sokkal takarékosabb és hatékonyabb energiafelhasználási technológiákra: a hőerőművek energiaátalakítási hatásfoka és a különféle ipari, mezőgazdasági és közlekedési gépek üzemanyag-felhasználásának hatékonysági mutatója — mint fentebb már említettük — általában rendkívül alacsony. Ennek közvetlen oka az energiaszolgáltatás viszonylagosan alacsony ára, mi két körülményből adódik : a) Az energiatermelésre felhasznált természeti készleteknek a jelenlegi társadalmi szemlélet és gazdasági értékmérő rendszer önmagukban nem tulajdonít értéket. b ) Az energiatermelés hulladék termékeinek elhelyezésével járó környezeti hatások másodlagos és rejtett költségtényezőivel a jelenlegi tervezési és döntési eljárások többnyire még ma is csak részlegesen számolnak. Az olaj és más, meg nem újuló energiahordozók készleteinek fokozatos elapadásával és a környezeti károsodások hosszabb távú következményeit világszerte egyre világosabban felismerő társadalmi tudat kialakulásával az energiatermelés és -felhasználás műszaki hatásfoka a következő évek során valószínűleg lényegesen emelkedni fog. Talán 2 Hozzávetőleges becslések szerint a föld olajkészlete a jövő évszázad elejéig-közepéig, a szénkészletek néhány évszázadra tudják a jelenleg alkalmazott és előirányzott energiatermelési és -fogyasztási technológiák fedezetét biztosítani. Az urániumkészletek a jelenleg széles körben alkalmazott erőmütechnológia mellett néhány évtizedre a már ismert, de széles körben még nem alkalmazott dúsít ö („breeder") reaktorok esetében több évszázadon át tudnának üzemanyagot biztosítani ( Freeman, White cl al 21. és 74. oldal).
