Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás és vízigény-szabályozás technológiai vonatkozásai történelmi távlatban

A vízgazdálkodás és vízigény-szabályozás 361 A lakóhely és víz kapcsolatának legfontosabb szálai természetesen a városok és községek vízellátásához és csatornázásához fűződnek. A vezetékes vízellátás és csatornázás első nyomai úgyszólván egyidősek a legrégibb városokéval. Előnyeiket azonban hosszú évezredeken át többnyire csak a lakosság vékony kiváltságos rétege élvezte, és a víz hiánya vagy fertőzöttsége gyakran kiváltója vagy súlyosbitója volt a városi lakosságot időről-időre megtizedelő (néha harmadoló!) súlyos járványoknak. Az utolsó két évszázad egyik legpozitívabb technikai vívmánya a városok vezetékes vízellátásának és csatornázásának széles körű kiterjesztése, aminek döntő része volt a legveszélyesebb járványos betegségek visszaszorításában és megszüntetésében. Ennek a történelmi jelentőségű eredménynek a megőrzését teszi az utóbbi években egyre költségesebbé és bizonytalanabbá a mezőgazdasági és ipari vízszennyeződés gyors ütemű növekedése. 2. Technológia és víz ininl a társadalmi-gazdasági fejlődés tényezői Az előbbiek a technológia és a víz kapcsolatát a társadalmi-gazdasági rendszer négy lényeges alrendszerének történelmi tükrében villantották fel. A tanulmány következő részei arra tesznek kísérletet, hogy — a víz irányából nézve és a víz irányába fokozatosan szűkülő körökön haladva — az emberi fejlődés és a társadalmi-gazdasági rendszer egésze tükrében tekintsék át a technológia és a víz kapcsolatát. Ennek a tágabb körű kapcsolatelemzésnek a szálai három kérdés körül csoportosulnak: A) A technológia súlya, szerepe és irányzata az emberi fejlődés egészében; B) A gazdasági fejlődés energiaigénye és energiabázisa; C) A vízhasználatok és vízigények szabályozásának technológiai vonatkozásai. a) Technológia a társadalomban és hasznossági cél a technológiában Az emberi fejlődés százezer és tízezer éves időléptékű őskorának (melynek történelmét jórészt csak génjeink őrzik), ugyanúgy, mint a régészeti és írásos emlékekből kirajzolódó, évezredes és évszázados időléptékűvé gyorsult, „történelmi kornak" közös vonása a technológiai ismeretek és eszközök gyarapodása. A jellegzetesen emberi technológia kialakulásában és gazdagodásában — aminek a beszéd kifejlesztése és a környező természeti világ változásaiból leszűrhető törvényszerűségek felismerése éppúgy része és fokmérője, mint a kézben fogott és kézzel csinált eszközök hatékonysága — az életbenmaradás feltételeihez és körülményeihez közvetlenül kapcsolódó „hasznossági" célnak és szempontnak bizonyára kezdettől fogva lényeges szerepe volt. Egyre több adat és meggondolás mutat rá azonban arra, hogy a hasznossági cél a technológia fejlődésének nem az egyedüli — sőt talán nem is a leglényegesebb — sarkaliója és irányítója: a régészeti leletekből ismert első fémkarika nein kerékabroncs, hanem fülbevaló; évtízezredek távolságából talán sosem fog kétséget kizáróan kiderülni, hogy az első kifeszített húr nyílvesszőt repített-e vagy szép hangjával ajándékozta meg készítőjét. Annyi azonban bizonyos, hogy a pengetős hangszerek készítésében szerzett ismeretek és tapasztalatok éppúgy hozzájárultak az íjászat fejlődéséhez, mint maga a hasznossági cél; a vízi kerék esetében pedig régészeti leletek mutatnak rá arra, hogy kul-