Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízgazdálkodás és vízigény-szabályozás technológiai vonatkozásai történelmi távlatban

362 Szesztay Károly tikus szertatások céljaira Indiában már jóval korábban készítettek vízzel hajtott szerkezeteket, mielőtt őrlésben és más munkákban hasznosították volna a patakok és folyók sodrát (Mumford, 1967, 111., 114. és 246. old.). Az emberi fejlődést megtestesítő és előmozdító technológiai fejlődés ütemének és irányzatának alakulásában a hasznossági cél súlya és szerepe korszakról korszakra igen sokféleképpen változhatott. A történelmi időket tekintve a nagy területeket egységbe foglaló erős központi hatalmak kialakulása (Egyiptom, Babilónia, Róma stb. j általában a társadalmi-gazdasági rendszer „technologizálódásával" és a technológiai fejlődésen belül a hasznossági, illetve hatékonysági elv világos megnyilvánulásával járt együtt. A viszonylag kis létszámú és kis területen gazdálkodó közösségekben és társadalmakban pedig a technológiai összetevő és ezen belül a hasznossági-hatékonysági szempont általában néni kapott világos hangsúlyt, illetve társadalmi elismerést és állami támogatást, bár a technológiai ismeretek és tapasztalatok ezekben a közösségekben is jelentékenyen bővültek és gazdagodtak. Ilyen eszmei és társadalmi hangsúly nélküli előkészítő és megalapozó jellegű technológiai fejlődés alakult ki például (elsősorban növénytermesztés, állattartás, talajművelés, élelemtartósítás és vízszabályozás vonatkozásában) az írott történelmet megelőző évezredek faluközösségeiben vagy az i. e. évszázadok kis görög városállamaiban (amelyek valószínűleg olyan lényeges felfedezésekkel bővítették a technológiai ismeretek körét, mint a csavar, az esztergapad és a felülcsapott vízikerék — anélkül, hogy az ezekben rejlő óriási hasznosítási lehetőségekre különösképpen figyelmet fordítottak volna). A jelenkori technológiai forradalmak kibontakozását az eszmei felépítményében jellegzetesen nem technológiai irányzatú, de a technológiai örökséget a háttérben szorgalmasan ápoló és gyarapító középkor évszázadai előzték meg. A módszeres természettudományos és technológiai kutatás óriási lehetőségeinek eszmei elismerése és társadalmi intézményesítése néhány évszázad leforgása alatt az emberiséget olyan tudományos ismeretekhez és technológiai eszközökhöz juttatta, amelyekhez foghatókkal hosszú évezredeken át csak az álom és a képzelet homályában találkozott. Ezek az eredmények világosan mutatják, hogy a módszeres és intézményes tudományos és technológiai kutatás minden eddiginél tágabb, boldogabb és tartósabb jövő útját nyitja meg az emberiség előtt. Az utóbbi évtizedek egymást gyorsan követő politikai, gazdasági és környezeti válságai viszont azt is világosan mutatják, hogy az ígéretes jövőt csak akkor lehet megvalósítani, ha a tudományos kutatást és az eredmények hasznosítását irányító emberi gondolkodás, értékelés és magatartás iránytűje idejében igazodik az új távlatok erővonalaihoz. A jelenkori ipari, mezőgazdasági, közlekedési és lakóhelyi technológiák vízigényeinek, vízhasználatának és vízszennyezésének, és a technológiafejlesztés más környezeti vonatkozásainak hosszú távlatba tekintő tárgyilagos értékelése az emberi fejlődés iránytűje újratájolásának egyik fontos előfeltétele és tartozéka. b) Megújuló és kimeríthető erőforrások A technológiafejlesztés és a vízgazdálkodás kapcsolatának a társadalmi-gazdasági rendszer egészét tükröző elemzéséhez az energiatermelés és energiafelhasználás alakulásának áttekintése több szempontból is célszerű „közös nevező" : — Mint a tanulmány előző részei leírják, a társadalmi-gazdasági rendszer főbb ágazataiban bekövetkezett jelenkori technológiai átalakulás egyik legszem-