Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
2. füzet - Salamin Pál: A síkvidéki területi vízrendezés mai irányai
304 Salamin Pál amelynél minden csepp vizet visszatartunk. Ez a megoldás azonban csak akkor követhető, ha biztosított a talajban visszatartott víz hasznos elhelyezése és felhasználása). с) Egyéb mezőgazdasági müveletek Ide soroljuk mindazokat a műveleteket, amelyeket a mezőgazda saját eszközeivel, gépeivel old meg. Ilyen pl. a vakond-drénezés vagy bármilyen saját géppel végzett tereprendezés. Ezekkel a műveletekkel most nem foglalkozhatunk. 2. A belvízrendezés mai vízgazdálkodási irányai Csipai Imre egy értékes tanulmányi témavázlatában így ír: „A vízrendezés hagyományos értelemben vett feladata a káros vizek levezetése... A hagyományos vízrendezés a vízelvezetés fokozásával inkább növelte a vízhiányt. A vízrendezés mai megítélés szerint számos okból korszerűtlen, halaszthatatlanná vált tevékenységkörének átértékelése és kiszélesítése, ahol elsőrendű feladat a talajvíz háztartásának a javítása, a csapadékkal való okszerű gazdálkodás, a hasznosítható vizek visszatartása, tározása, felhasználása." Tagadhatatlanul csábító ennek az okfejtésnek a követése. A talaj vízháztartásának javítási kérdéseivel az előzőekben már foglalkoztunk. A tározás és vízrendezés kiemelésével kapcsolatban azonban ki kell jelentenünk, hogy a korszerű vízrendezés alapjául sem a levezetést, sem a tározást, hanem a vízlevezetés és a víztározás lehető legjobb összhangját kell választanunk. Ennek megfelelően a vízgazdálkodásnak megfelelő vízlevezető kapacitást kell biztosítania, s minden csepp vizet — amit ésszerűen visszatarthat — meg kell mentenie a mezőgazdasági termelés számára. A vízgazdálkodó a vizet ideiglenesen vagy hosszabb időre tartja vissza a levezető rendszer egészét alkotó ún. ideiglenes vagy állandó jellegű tározóterekben. Az állandó tározás feltételeit fizikai, biológiai és kémiai szempontokból kell vizsgálni, amire később még visszatérünk. Lényegében meg kell védenie a szabad vízfelületeket az eutrofizálódás veszélyétől. Ami a levezetési méretezési adatok megállapítását illeti, számos empirikus, félempirikus, hidrológiai rendszervizsgálati és kiindulásaiban szabatosnak mondható hidraulikai vizsgálati eljárást ismerünk. Vannak eljárások, amelyek előzetes közelítő kiindulási adatokat, s vannak, amelyek részlettervezési adatokat szolgáltatnak. Mindezeket az eljárásokat érdemes a felhasználási feladatnak megfelelően rendezni, esetleg egységesíteni. Az egységesítésnél nem szabad elfeledkezni arról, hogy ha rejtve is, de vannak analógiák. Vizsgáljuk meg részletesebben ezeket az analógiákat! A felsorolt eljárások igen eltérnek egymástól főleg számítási mélységükben, a gyakorlati cél tekintetében; ugyanakkor a fizikai alap szinte minden esetben ugyanaz. Valamilyen formában felhasználjuk a víztérfogatok — víztömegek egyensúlyát — mérlegét, valamint a nem permanens folyamatból a lefolyás és a tározódás kapcsolatára mutató összefüggést, az ún. tározódási, vagy a folyamatok energiamérlegét kifejező dinamikai összefüggést. Ez az analógia a legszembetűnőbben a hidrológiai rendszervizsgálat és a közvetlen hidraulikai vizsgálat egybevetéséből tűnik ki :
