Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)

2. füzet - Salamin Pál: A síkvidéki területi vízrendezés mai irányai

A síkvidéki vízrendezés 305 A szabatos hidraulikai eljárás esetében az alapegyenletek a következők: a) a folytonossági egyenlet (az elemi testekre felírt víztömegmérleg); b) a mozgást és a hatóerők egyensúlyát jellemző energiaegyenlet (a Navier Stokes egyenlet valamely egyszerűsített alakja). A hidrológiai rendszervizsgálatoknál az alapegyenletek ugyanakkor a következők : a) a vízháztartási egyenlet (a valóságos felületekre felírt víztérfogati mérleg). Itt nem szabad elfelejteni, hogy az egyszerűsített folytonossági egyenlet a víztömeg és a víztérfogat közötti egyszerű kapcsolat, valamint a fizikai vízsűrűség közelítő állandósága következtében, mint víztérfogati mérleg is felírható. b) a dinamikai összefüggés a lefolyás és a tározás közötti közelítő kapcsolat, amely analóg a szabatos vizsgálatra felírt energiaegyenlettel. E közelítés miatt a hidrológiai rendszervizsgálat közel áll a félempirikus eljárásokhoz. Ugyanez az analógia felismerhető általában az említett eljárások gazdaságossági elemeinél is, ahol a kiindulás kettős lehet: 1. Kiindulás valamilyen előírt határhelyzetből (pl. a tűrési időn alapuló eljárás), és 2. Az ún. „leggazdaságosabb" megoldás keresése. A lározótér számításánál a levezetés és a tározás közötti említett kapcsolatot kell kihasználnunk, különben a legtöbb számítási eljárás a levezetési kapacitással egy időben adja meg a tározási kapacitást (pl. a tűrési időn alapuló félempirikus eljárás, a Kienitz Gábor által bevezetett rendszervizsgálati eljárás, a Kozák Miklós által elemzett hidraulikai út, legfeljebb az utóbbinál mint tározótér csak a csatornák hidraulikailag jól meghatározható tere szerepel). A leírtak alapján a vízgazdálkodó fő belvízrendező eszközei már egyszerűen összefoglalhatók : 1. a vonalas levezető művek, 2. a tározóművek és azok segédművei (pl. földművek), és 3. a levezetés és a tározás jó együttműködését biztosító műtárgyak. A vízgazdálkodó kiegészítő eszközei, illetve munkái : 1. a dréncsövek, ill. a drénezés; 2. tereprendezés, ill. a felületi földmunkák; 3. ideiglenes földmunkák (árkok, barázdák, átjárható teknők stb.), illetve az egységes területi tereprendezés. Végül talán annyit a vízgazdálkodó tevékenységének vizsgálatáról, hogy eszközeit általában a nagyüzemi táblán kívül használja fel. Kivételek a következők : a) a tábla legmélyebb szélén, annak szerves tartozékaként vezetett gyűjtőcsatorna ; b) a nagyüzemi táblán belül alkalmazott kisegítő eszközök: a drénhálózat, a céldrének; a táblákon belüli mérnöki földmunkák, a talaj felületének és a felszin alatti talaj térnek egymásra hatása. Tudnunk kell, hogy a talajfelület és a művelt talajtér egységes hidraulikai rendszert alkotnak. Ezt az egységet elsősorban a mezőgazda használja ki, de egyes esetekben a vízgazdálkodó is beavatkozhat.