Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: A vízminőség-védelemmel kapcsolatban jelentkező újabb vízrendezési feladatok
244 Kienitz Gábor Vízügyi törvényünk kimondja, hogy mérgező anyagok élővízfolyásokba be nem vezethetők. A szennyezett vizek visszatartása tehát nem kezelhető alternatívaként annak továbbengedésével szemben és így gazdaságossági vizsgálatok sem jöhetnek szóba. Nem érdektelen azonban röviden áttekinteni, hogy továbbengedés, illetve visszatartás esetén is milyen értékek forognak kockán (de a tanulmány célkitűzésein kívül esik annak vizsgálata, hogy ezek az értékek ténylegesen milyen helyzetben pusztulnak el). a) Halpusztulás. Halfogási hozam elmaradása, törzsállomány és ivadékok pusztulása, újratelepítés költségei, kapcsolódó üzemágak kárai. b) Öntözővíz szennyeződése. A Tisza folyó magyar szakaszán ma két vízlépcső van, később pedig teljes hosszában csatornázott lesz. Az egyes bögék tározótér szerepét is betöltik, ahonnan a lefolyt vizek egy része később — kisebb vagy nagyobb mértékben felhígulva — öntözővízként visszajut a vízgyűjtőbe. De az öntöző- és levezetett víztömegek más okból is keveredhetnek egymással. Egyrészt, sokszor használnak belvízcsatornát öntözővíz szállítására (kettős üzemű csatorna), másrészt pedig öntözőfőcsatornák egyes esetekben belvízcsatornák befogadói. Kézenfekvő, hogyha az ilyen típusú szövevényes vízrendszerbe valahol nem kívánatos vegyi anyagok jutnak, annak igen távolra kiható következményei lehetnek. Még akkor is, ha közvetlen károk bekövetkezését sikerül megelőzni, a szennyezetté váló öntözővíztömegek elvesznek a hasznosítás számára. A népgazdaságot érő veszteségek mértékét még csak fel sem tudjuk mérni. c) Vízellátás veszélyeztetése. A Tisza vizében bekövetkező nagyobb arányú vízromlás a lakosság és az ipar vízellátását közvetve vagy közvetlenül, időszakonként átmenetileg veszélyeztetheti. A károk lehetséges mértéke nem becsülhető. Hangsúlyozzuk, hogy a fentiek csupán utalások azokra a szinte beláthatatlan következményekre, amelyekhez nagytömegű, szennyezetté vált víztömegeknek a Tiszába való jutása vezethetne. Kétségtelen, hogy az általunk vizsgált Mirhó— Gyolcsi feltételezett szennyeződési helyzet kialakulásánál kedvezőtlen egybeeséseket tételeztünk fel, annak során kapott eredményeink azonban a befogadó Tisza folyó esetleges szennyeződése szempontjából mégis nagyon elgondolkoztatóak, ha arra gondolunk, hogy hasonló helyzet a Tisza-vízgyűjtő nagyobb hányadán is kialakulhatott volna egyidejűleg. Sőt, arra is gondolhatunk, hogy az általunk itt bemutatottnál lényegesen kisebb mértékű szennyezés is létrehozhat el nem tűrhető kedvezőtlen helyzeteket. Ilyen helyzetek kialakulásának lehetősége felé pedig — a mezőgazdasági vegyszerezés fejlődését szem előtt tartva — egyre közelebb kerülünk, így indokolt megelőzésükre már most gondolni. * * * Amennyiben a szennyezett belvíztömegeket visszatartjuk az előzőkben vázolt módon a Mirhó —Gyolcsi öblözetben, akkor a vésztározók területén — mindig a kedvezőtlenebb tározási helyzet esetét véve alapul — számításaink szerint 2,3 millió Ft értékű kár keletkezik (a károk a vegyszerektől függetlenül, a vízborítás következtében is létrejönnének). Nem számítottuk a vésztározók szükséges begátolásának, a kialakítandó mederelzárásoknak, valamint a felállítandó szivattyúállásoknak és megépítendő egyéb műtárgyaknak a költségeit, amelyek a vízrendezést, illetve magát a védekezést terhelik. Kétségtelen, hogy e költségek — szemben a Tiszába való bevezetés költségeivel — tetemesek lehetnek, különösen az olyan nagytömegű belvíz esetén, mint amilyen az 1965. évi nyári belvíz volt.