Vízügyi Közlemények, 1978 (60. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: A vízminőség-védelemmel kapcsolatban jelentkező újabb vízrendezési feladatok
240 Kienitz Gábor veszélyességét teljesen megismerik, már nincs is forgalomban, hanem helyette új szert alkalmaznak már. A hidrológiai és vegyszerezési ismeretek birtokában mindenekelőtt azt nézzük meg, hogy bevezetett (2/a) képletünk milyen L t értékeket ad a Mirhó — Gvolcsi öblözet viszonyai között, azaz, hogy hol lesz a valószínűség „veszélyes tartományának" alsó határa. Az l lemosódási tényezőt illetően hazai vizsgálati eredményeink nincsenek, s a külföldön végzett herbicid és peszticid lemosódási kísérletek célkitűzései között sem szerepel ennek — a vízrendező mérnök szempontjából fontos — tényezőnek a meghatározása. Amerikai szakirodalmi adatok szerint 810,7 X 1,83 m méretű, 2—6%-os esésű kísérleti parcellákon 2,7—13,3%-os lemosódásokat mértek. Figyelembe véve, hogy természetes körülmények között, illetve alföldi esésviszonyaink mellett ezeknél egy nagyságrenddel kisebb értékeket reális becsülni, csupán 1 = 0,001 lemosódási tényezőt vettünk fel (azaz, hogy a kiadagolt vegyszernek csupán 0,1%-a jut be a lefolyó vizekbe). Az 1. táblázat utolsó oszlopa tartalmazza az ezen feltételezés, valamint az ugyanebben a táblázatban megadott optimális к kg/ha adagolás, illetve hatóanyag% mellett a (2/a) képlettel számított L t értékeket. Ezeknek az értékeknek a nagyságrendjét egybevetve a 3. ábra belvíztömeg tapasztalati valószínűségi görbéivel megállapítható, hogy ezekhez az L t értékekhez a legtöbb szer esetében olyan alacsony valószínűség tartozik, amellyel már nem is érdemes foglalkozni — azaz gyakorlatilag minden lefolyás a „veszélyes tartományba" tartozik —, és csak 6 olyan szert találtunk, amelynél L t előfordulására reálisan számítani lehet. Azt is láthatjuk, hogy ha Z-t még kisebbnek tételezzük fel, akkor sem javul a helyzet lényegesen a legtöbb szer esetében: lefolyó vizeink szennyeződésének veszélye optimális mértékű vegyszerezés esetén szinte minden hidrológiai helyzetben fennáll. * * * Az előbbi általános jellegű vizsgálat után elemezzünk részletesen egy konkrét helyzetet. Tételezzük fel, hogy a fentiekben említett idealizált vegyszerezési tervet — az 1976. évi vetésszerkezet mellett — 1965-ben alkalmazták volna, amely esztendőt szélsőséges vízjárás jellemzett. Tételezzük fel továbbá, hogy az egyes vegyszereket azokon az időszakokon belül, amelyekben a területre szokták őket juttatni, ebben az évben éppen úgy adagolták ki, hogy — előre nem látható módon — csapadék követte ezeket a műveleteket. Ez ugyan szűkíti azoknak a vegyszereknek a körét, amelyek az 1965. évi csapadékhelyzetben lemosódhattak, de azok a vegyszerek, amelyek kiadagolási időszakuk folytán szerepet kaptak, maximális súllyal vehetők figyelembe. Ilyen feltételezések mellett néztük meg, hogy mi történhetett volna 1965-ben. Két belvízhullám jelentkezett az öblözetben: az áprilisi, 19 mm-t kitevő csapadékok 0,5 mm belvizet eredményeztek, míg a júniusi, 125 mm-t kitevő csapadékokból 51,2 mm belvíz keletkezett. А II. táblázat mutatja be részvízgyűjtőnkénti részletezéssel a keletkezett vízmennyiségeket, és ugyanitt található meg hasonló részletezéssel, hogy egyidejűleg az egyes szerekből mekkora mennyiségek jutottak volna ugyanoda idealizált vegyszerezési tervünk alkalmazása esetén (az egyes gyári készítményeket hatóanyag-tartalmukkal vettük számításba). A feltételezett helyzet felépítésénél ezután becsülni kellett az l lemosódási tényező értékét. Itt feltételeztük, hogy a tavaszi belvíznél a viszonylag csekély csapadék és az igen kis lefolyási tényező mellett nem mosódhatott le több, mint a vegyszerek 0,1%-a (/ = 0,001); ugyanakkor a jelentős csapadékból keletkezett
