Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)
3. füzet - Egerszegi Gyula: A felszíni vizek minőségének jogi védelme a Magyar Népköztársaság nemzetközi egyezményeiben
A felszíni vizek minőségének védelme 431 Egyes szerződések tartalmaznak rendelkezéseket a fennálló vízminőség megőrzéséről. Ilyen értelmű az 1956-ban kötött magyar—osztrák szerződés 2. cikkének 1. pontja és az 1955. évi magyar-jugoszláv egyezmény 1. cikkének 1. pontja, amikor pozitív kötelezettséget megállapítva kimondják: a Felek gondoskodnak a határvizek jó állapotban tartásáról. Л szerződések némelyike a rendkívüli esetekre értesítési kötelezettséget ír elő. Ilyen előírások találhatók az 1955. évi magyar—jugoszláv egyezmény 8. és az 1956. évi magyar—osztrák szerződés 11. cikkében. Emellett a vízminőség védelméről rendszeres információcsere is van, akár úgy, hogy azt a szerződés kifejezetten megemlíti, mint az 1976. évi magyar—csehszlovák szerződés 11. cikke, akár a szerződés által létrehozott Vegyesbizottság ezt magában foglalja. Előbbire példa, hogy 1964-ben a Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság keretében megalakult a Vízminőség védelmi Albizottság, amely számba veszi a rendkívüli szennyezéseket és azokról előrejelzést ad. Utóbbira pedig a magyar—osztrák szerződés vehető példaként figyelembe. Л magyar—román Vízügyi Műszaki Vegyesbizottságban kidolgozták a rendkívüli szennyezések esetén követendő eljárások közös szabályait." Magyarországnak a szomszédos országokkal kötött egyezményei tükrözik, hogy ez a terület, amelyre vonatkoznak — a Duna-völgy középső szakaszának határvizei — már hosszabb idő óta a viszonylag részletesebben szabályozott területek közé tartozik. Ennek ellenére a minőségileg alkalmas felszíni víz iránti igények és ugyanakkor a környező országok társadalmi-gazdasági fejlődése következményeként egyre szennyezettebbé váló közös vízfolyások már ma olyan szabályozást igényelnek, ami a kívánalmakhoz igazodik. Az említett egyezmények nagy részét — kivéve a magyar—csehszlovák egyezményt — ugyanis olyan időpontban kötöttük, amikor a határvizek tisztasága még kielégítő volt, így a határvizek tisztaságát kellő hatékonysággal már nem védik. Üj szempontok is felmerültek a Dunára. A saját vízellátásunk szempontjából legfontosabb folyó Csehszlovákia feletti szakaszán keletkezett szennyezések ellen teljesen védtelenek vagyunk. A jogi szabályozás irányát és tartalmát orientáló, a közvetlen szomszédos országokkal kapcsolatos tényállás a következőkben foglalható össze: a) A magyar—szovjet határvizek évek óta változatlanul tisztán folynak át. Ez az állapot a jövőre is tartósnak ígérkezik. b) Csehszlovákia területéről a Duna, az Ipoly és a Tisza jobb oldali mellékfolyói érkeznek. A Duna vízminőségét — az osztrák és NSZK területről eredő szennyezéseken kívül — lényegesen befolyásolják a pozsonyi kommunális és olajos szennyvizek, valamint a Duna bal parti mellékvízfolyásain, főleg a Vágón érkező szlovákiai szennyvízterhelés. A Tisza mellékfolyói közül a Sajó és Bodrog különösen szennyezett, itt gyakoriak a rendkívüli szennyezőhullámok. Szlovákia gyors ütemű iparosításával újabb szennyezőforrások keletkeznek, főként a határhoz közel eső folyószakaszokon. c) Az Ausztriából közvetlenül folyó határvizek az ország vízkészletei szempontjából kisebb jelentőségűek, szennyezettségük nem túl súlyos. Annál nagyobb gondot okoznak a Dunát Ausztria területén érő szennyezések. Az Osztrák-medence ipari fejlesztésével és a kommunális eredetű szennyezés további növekedéséve) is számolni kell. A Mura ugyan jugoszláv területről érkezik hazánkba, a határszelvényben észlelhető szennyezettsége azonban ausztriai eredetű és olyan fokú, hogy a Dráva vízminőségét is lerontja. 7'
