Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

3. füzet - Egerszegi Gyula: A felszíni vizek minőségének jogi védelme a Magyar Népköztársaság nemzetközi egyezményeiben

A felszíni vizek minőségének védelme 429 cikk tiltotta meg a vizeknek vagy csatornáknak szeméttel, trágyával vagy kenderáztatással történő szennyezését). Magyarország a vízügyi tárgyú kétoldalú szerződések létrehozásában is figyelemreméltó hagyományokkal rendelkezik. Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása után a Trianoni Szerződéssel megvont új határok szükségszerűen számos vízügyi problémát vetettek fel. Az új határok, új határszakaszokat teremtettek, számtalan, azelőtt nemzeti folyó (tó, csatorna stb.) jellegét változtatták nemzetközivé, amelyek viszonyait belső állami szabályozás helyett nemzetközi szabályozás tárgyává kellett tenni. A Békeszerződés 292. cikkének megfelelően ugyanis Magyarország és szomszédai között több vízügyi egyezmény jött létre. Ugyanakkor a 293. cikk a Duna-medence vízgazdálkodására vonatkozó egyezmények alkalmazására elrendelte az Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság felállítását, amely az 1923. évi párizsi szerződéssel jött létre.

2 Sem a Békeszerződés 292. cikke, sem pedig az Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság hatáskörét megállapító Szabályzat kifejezetten nem említi a folyók szennyezésének kérdését, mégis mindkét szabályhely implicite ezt is magába foglalja.

3 A két világháború között Magyarország a vízgazdálkodás tárgyában több szerződést kötött Csehszlovákiával, Ausztriával és Romániával, de ezek az egyezmények a II. világháború után hatályukat vesztették. A második világháború után Magyarországgal kötött párizsi békeszerződés a trianoni szerződés által megállapított határokat állította vissza. A Párizsi Békeszerződés vízügyi rendelkezéseket nem tartalmazott, az Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság újjászervezésére nem került sor. Uj helyzet állott elő azonban annak következtében, hogy a Szovjetunió is szomszédunkká vált és vele való együttműködésünk a közös határszakaszok vízügyeire is kiterjedt, de új helyzet állott elő mindenekelőtt a Duna menti országok többségének szocialista átalakulása következtében, mely az együttműködés számára új távlatokat jelentett. Jelenleg a környező államok mindegyikével van hatályos vízügyi együttműködési szerződésünk és ezek nagy része már szocialista államok közötti kapcsolatot szabályoz, mind tartalmában, mind szellemében új módon. E szerződések többnyire az 1950-1960 közötti években jöttek létre, abban az időben, amikor a gazdasági fejlődés a Duna menti országokban dinamikussá vált és amikor a vizek minőségének biztosítása még viszonylag új keletű probléma volt. Időrendileg elsőnek az 1950. június 9-én aláírt magyar—szovjet egyezmény jött létre. A hatályos egyezmények közül ezt követte a határ menti vízfolyások műszaki és gazdasági kérdéseinek szabályozása tárgyában 1954-ben megkötött magyar—csehszlovák, majd a határt képező vízfolyásokon és a határ által átmetszett vízfolyásokon és vízrendszerekben felmerülő összes vízgazdálkodási kérdésekre vonatkozóan Belgrádban 1955-ben aláírt magyar-jugoszláv egyezmény. Az említett időszakban létrejött szerződések közül sorrendileg az utolsó, de ugyanakkor a legátfogóbb szabályozást a Bécsben 1956. április 9-én aláírt, s a határvidék vízgazdálkodási kérdéseiről szóló magyar—osztrák egyezmény jelenti.

4 2 Az egyezményt a Magyar Törvénytárba az 1925. évi VII. törvénycikk iktatta be. 3 Az Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság működési szabályzatának 5. cikke a kiküldöttek számára előírta évi jelentés készítését az államokban végrehajtott vagy tervezett olyan munkák műszaki állapotáról, melyek a szomszédos állam vízrendjére érezhető befolyást gyakorolhatták. 4 Nyilvánosan kihirdette az 1959. évi :!2. szánni törvényerejű rendelet. 7 Vízügyi Közlemények