Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Szabó Ivánné: A "Duna-kanyar" üdülőkörzet vízgazdálkodás-fejlesztése

Jolánkai Gyula 119 csatornák és a Tiszalöki Vízlépcső, valamint a Dunai Vasmű Dunával kapcsolatos tervezési munkálatait. Majd 1950 júniusától mint a különleges tervezési osztály vezetője a Dunai Vasmű MÉLYEPTERV-nél folyó tervezéseinek létesítményi főmérnöki teendőit látta el. 1953 — 54 között pedig a vállalat tervellenőrzési osztályát vezette. Rá tartozott a műszaki fejlesztés és a vállalati szakoktatás irányítása, melynek keretében több száz szerkesztőt képeztek ki. Ez alatt az idő alatt — hivatali munkájától függetlenül — dolgozta ki a többfeladatú Duna—Tisza csatorna elvi megoldását, melyet később az Országos Vízgazdálkodási Keretterv elfogadott és felhasznált. 1954 november és 1959 június között mint irodavezető irányította a vízépítés úgyszólván minden ágazatát művelő osztályok munkáit. Irányítása alatt készült néhány terv: a Tiszalöki Vízlépcső és a Keleti Főcsatorna általános terveit, az ajkai tiszapalkonyai, a pécsi, az oroszlányi hőerőmű vízellátása, a mohács—pécsi vízvezeték, a mohácsi farostlemezgyár kikötője, a Budapesti Nemzeti és Szabadkikötő fejlesztése, az El-Tabbin hőerőmű nílusi vízkivételének gépészeti tervei, a Dunai Vasmű meleghengermű szivattyútelepe, a Lenin Kohászati Művek revésvíz szivattyútelepe. Az alexandriai tengeri kikötő egyik rakpartjának pályázati tervét a helyszínen készítette el. Egyénileg több — nagy népgazdasági megtakarítást eredményező — megoldást dolgozott ki. Közülük a nevezetesebb megvalósított megoldások» a Keleti Főcsatorna torkolati, többfeladatú hajózsilipjének elvi megoldása, az úsztatott vasbeton szekrényeknek a tassi hajózsilipben történő előregyártása, a Dunai Vasmű dunai szivattyútelepei telepítésének és munkaszigetei építésének, a pesterzsébeti szivattyútelep, a budapesti felszíni vízmű vízkivételi szivattyútelepe telepítésének gazdaságos megoldása. 1959 júliusa után a Vízügyi Tervező Vállalatnál (VIZITERV) dolgozott kezdetben mint irányító tervező, majd mint kiemelt mérnök. Ez idő alatt a Felsődunai vízerőhasznosítás kétlépcsős tervváltozatát, a siófoki kikötő fejlesztési és a tihanyi autós strand kiviteli terveit készítette el. Tevékenyen részt vett a Vízgazdálkodási Keretterv tematikájának előkészítésében és a Keretterv kidolgozásában. 1962 májusában a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézethez helyezték át, ahol kezdetben mint tudományos főmunkatárs, az ipartelepek vízgazdálkodásával, majd az ultrahangos technológia VITUKI-ban való felhasználásával foglalkozott. A Vízügyi Műszaki Tájékoztató Iroda felállítása után, annak megszervezésével és vezetésével bízták meg. Ezt a feladatát 1963 júniusáig látta el. 1937 óta részt vett minden nagyobb árvízvédekezési munkában, így 1937. 1940. és 1941. évi tiszai árvizek idején a délborsodi új árvízvédelmi töltés védelmében, 1941-ben a dunai árvíz okozta apostagi gátszakadás lokalizálásában, 1954. és 1956. években a dunai árvízvédekezésben. Az 1956. évi jegesárvíz okozta gátszakadások védelmét vizsgáló bizottság munkáját irányította. 3. 1963 júniusa után az OVH és a Külügyminisztérium engedélye alapján az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetében (FAO) afrikai országokban és Rómában, a Szervezet székhelyén dolgozott, majd 1966-ig Glianaban a „Land and Water Survey in the Upper and Northern Regions of Ghana UND1'/ FAO" vízkészletgazdálkodási és mezőgazdasági területhasznosítási keretterv