Vízügyi Közlemények, 1977 (59. évfolyam)

1. füzet - Szabó Ivánné: A "Duna-kanyar" üdülőkörzet vízgazdálkodás-fejlesztése

120 Megemlékezés jellegű tervezési munkálatok vezetője. Széleskörű hidrológiai felméréseknek és öntözési kísérleti területeknek létrehozását irányította. 1966-tól, mint a FAO által kiküldött vízgazdálkodási szakértő a Dél-Yemeni Népköztársaságban átfogó tanulmányt (Report on a General Programme of Water Development Studies for the Peples. Republic of Southern Yemen) készít az or­szág vízgazdálkodásának fejlesztésére. Összegyűjtötte és értékelte a felszíni és talajvízkészletre vonatkozó adatokat. Javaslatot készített a hidrológiai mérő­hálózat kialakítására és elemezte az öntözési lehetőségeket. 1967-től központi műszaki ellenőrnek (Resident Engineer) megfelelő meg­bízatással a „Water Control and Management at the Shebelli River Somalia" széleskörő vízgazdálkodási munkálatokat irányítja. 1970 februárjában tudományos tanácsadói beosztásban, osztályvezetői meg­bízatással visszakerül a VITUKI-hoz. Elkészíti az „Irányelvek az árvízvédelmi létesítmények védőképességének fokozása" című VITUKI kiadványt. 1971 áprilisában pedig az OVH megbízta a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszerei be­ruházásának központi irányításával. 1972 február végén saját kérelmére nyugalomba vonult, de továbbra is, 1976 június végéig, mint tudományos tanácsadó irányította az árvízvédelmi gátak védőképességének növelésével, ill. helyreállításával kapcsolatos kutatásokat. * * * Hivatali feladatain túlmenően tevékenyen művelte a műszaki irodalmat. Hivatottan foglalkozott a viziközlekedés, — elsősorban a Duna—Tisza csatorna kérdésével. E tárgykörben jelent meg a Mérnöktovábbképző Intézet kiadásában a „Korszerű folyami kikötők és rakodók tervezése" című munkája. Társszerzője volt az FM kiadásában megjelent „Duna—Tisza csatorna" és „A Tiszatáj műszaki prob­lémái" című a mélyépítőipari technikum vízműépítő tagozata számára írt tan­könyveknek. Számos tanulmánya jelent meg a Vízügyi Közlemények, a Hidrológiai Köz­löny, a Magyar Mezőgazdaság, a Magyar Hajózás, a Vízgazdálkodási Műszaki Szemle című folyóiratokban. Előadásokat tartott a tudományos egyesületekben és több OMFB által alapított munkabizottságnak volt tevékeny tagja. Tagja volt az MTA Hidrológiai és Vízgazdálkodási Főbizottságának, valamint a Hidrológiai Társaság elnökségének. Sokoldalú eredményes munkájért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemérem (1956), a Munka Érdemérem arany fokozatával (1972) tün­tette ki. Két ízben az Építőipar Kiváló dolgozója, egy ízben pedig a Vízgazdálkodás Kiváló dolgozója, valamint a Kiváló Űjitó aranyfokozata címeket és jelvényeket nyerte el. .Jolánkai Gyula élete olyan időbe esett, amikor az évtizedek korszakokat jelentettek. Felkészültségével és vas szorgalmával már a két világháború között időben megnyerte felettesei bizalmát és így alkalma nvílt sokoldalú elméleti és gyakorlati képességeinek gyümölcsöztetésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom