Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Bélteky Lajos-Korim Kálmán: Hajdúszoboszló és Debrecen környéki hévizek múltja, jelene és jövője

62 Bélteky L.—Korim K. 1. A hévízfeltárás története a) Hajdúszoboszló Az első világháború után, ásványi nyersanyagokban szűkölködő országunkban eleinte Dél-Zala mellett Hajdúszoboszló környéke volt a szénhidrogén-kutatás színtere. Jóllehet a Pávai-Vajna Ferenc által kitűzött és 1924—1925-ben lemélyített Ha—I. jelű kincstári kutatófúrás (l. á/a ábrát) nem tárta fel a három és fél évtizeddel később felkutatott szomszédos nagyhegyesi földgázmezőt, de rendkívül értékes jódos-brómos-konyhasós hévizet adott nagymennyiségű éghető földgáz kíséretében [1, 2, 3, 4, 5]. A kinyert hévíz hasznosítására rögtön kezdetleges fövenyfürdőt létesítettek, ahol 1927 nyarán 2 hónap alatt 28 ezer vendég fordult meg, 1941-ben pedig már 400 ezer, és napjainkban 1 millió látogatója volt az időközben kiépült fürdőnek. A hévízkitermeléssel egyidejűleg nyert földgázmennyiségből napi 1200 m

3-t villamosenergia-fejlesztésre használták fel. A Ha—I. jelű hévízkút mellett épült földgázüzemű villamos telep Hajdúszoboszlón kívül Kciba, Nádudvar, Hajdúszovát és ® иАШювото 4. ábra. Hajdúszoboszló (a) és Debrecen (b) hévízkútjai a kutak jelével Figure 4. Puits d'eau thermale de Hajdúszoboszló (a) et de Debrecen (b), avec l'indication des puits et les limites des profondeurs de la section ouverte (m—m) et avec la température de l'eau de décharge (°C

) Bild 4. Thermalbrunnen in Hajdúszoboszló (a) und in Debrecen (b), mit der Bezeichnung der Brunnen, der Tiefengrenzen der erschlossenen Schicht (m—m) und der Temperatur des geförderten Wassers (°C)