Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Majorlaki József: A Dráva vízgazdálkodásának és környezetvédelmének adottságai és fejlesztési feladatai a Nemzetközi Dráva-Konferencián

A Dráva vízgazdálkodása és környezetvédelme 43 I. Vízgazdálkodás és áivédelem a Dráva vízgyűjtőjén a) Szabályozási munkák A Dráva szabályozása 1740 táján indult meg és hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1915-ig tartott. 1805-ben létesítették az első átvágást, és az átvágások sora 1885-ig tartott. Azonban az elvágott kanyarokat nem zárták el, az átvágások partjait nem biztosították, és a laza talajban a kanyarok hamar túlfejlődtek, mederelfajulások, zátonyok és ezzel együtt rossz gázlók is keletkeztek. Az áradások után a Dráva igen gyakran visszatért régi medrébe, sok mellékág keletkezett és gyakorlatilag a munkák veszendőbe mentek. A későbbiek során végrehajtott partbiztosítási kísérletek a hajózási szempontokat helyezték előtérbe, az árvédelmet teljesen kikapcsolták, a szabályozást párhuzamművekkel és keresztgátakkal oldották meg. IUI"), november 27-én, a háborús események miatt, véget ért a Dráva szabályozásának első szakasza, amelyről összefoglaló kritikaként megállapítható, hogy a szabályozást nem folytatólagosan, hanem szakaszokban végezték és nem volt egységesen átfogó koncepció a végrehajtásra. A második világháború után, az 1955-ben megkötött Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Egyezmény fektette le az alapokat ahhoz, hogy a közös érdekű Dráva-szabályozás folytatódjon. A jugoszláv fél részéről az Eszéki Általános Vízgazdálkodási Vállalat, a magyar fél részéről pedig a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság végzi a Dráva folyó szabályozását. 1958-ban a drávaszabolcsi szelvényben és ez időtől fogva mind a mai napig intenzív szabályozási munka folyt és folyik közös kutatás, találmányok, felmérések és tervek alapján. Az együttműködés tetőfokára akkor ért, amikor egyezség jött létre arra vonatkozólag, hogy a felek a szabályozási munkákat közösen fogják végezni. Ez a megállapodás azt jelenti, hogy azonos munkaegységeket a felek évi egyenlő mennyiségben végeznek, tekintet nélkül arra, hogy a művek a bal vagy jobb parton vannak-e. Ez a körülmény egyúttal biztosíték arra nézve is, hogy a közös tervezés során a legkedvezőbb gazdasági és műszaki megoldást fogadják el a felek, tekintet nélkül az egyes országokat érintő folyószakaszra, mert hiszen maguk az elvégzendő munkákat tükröző költségek is közösen, 50—50%-ban oszlanak meg. A munkák elvégzése terén a felek súlyozták a feladatokat és előtérbe helyezték azoknak a tevékenységeknek a végrehajtását, amelyek elsősorban a nagyvizek lefolyását, jégtorlódás nélküli levonulását és a mederelfajulás megakadályozását biztosítják. Az egyezmény alapján eddig a Dráva 68—85fkm közötti szakaszát szabályozták. Jelenleg a 85—96 fkm közötti szakasz szabályozása van folyamatban. Az 1^72. évi minden maximumot meghaladó murai és drávai árvíz bőséges tapasztalatokat adott a szakemberek számára. A Mura nagyvízi problémáiról, a folyószabályozás konkrét hidrológiai kérdéseiről tartott előadást Gaál Ferenc és Pachner Csaba. Az 1972-es árvíz figyelembevételével a Mura letenyei szakaszának folyószabályozási tevékenységét megítélésük szerint újra kell értékelni. A Dráva vízgyűjtő területén a közelmúlt időszakban a vízgazdálkodást érintő nagyarányú építkezések voltak és vannak ma is. így joggal felmerül annak gon-