Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

1. füzet - Majorlaki József: A Dráva vízgazdálkodásának és környezetvédelmének adottságai és fejlesztési feladatai a Nemzetközi Dráva-Konferencián

44 Majorlaki József dolata, hogy a lefolyást befolyásoló tényezők megváltoztak és ez napjainkban kihat a Dráva viszonyaira is. Mantuánó Jenő tanulmányában a vízfolyást befolyásoló tényezőket két nagy csoportra osztotta: a vízjárást kiváltó, és a vízjárást befolyásoló tényezőkre. Az előbbi az ember tevékenységétől többnyire független, míg az utóbbi szorosan kapcsolódik a vízgyűjtőn végrehajtott emberi beavatkozásokhoz. Az idősorok hossza és a vízállás jellemzőinek meghatározása régóta jelentős problémája a hidrológiának. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a Dráva folyó Donji Miholjac-i vízmedencéjéhez az 1901 —1970. évek között észlelt vízállásadatokat használta fel, mintegy 70 éves adatsor figyelembevételével. Ennek az adatsornak a különböző időszakokra vonatkozó középértéke minden nehézség nélkül meghatározható. Kérdés az, hogy a különböző időszakok vízállásainak középértéke milyen valószínűséggel fogadható el az ugyanezen időszakokban észlelt 7U éves vízállás középértékének. E témával foglalkozott előadásában Dr. Csorna János. Megállapította, hogy a Dráva esetében, csak az 50—60 éves adatokból számított középértékek fogadhatók el nagy valószínűséggel mértékadónak. Ez egyértelmű azzal, hogy a Dráva hidrológiai alapmennyiségének meghatározásánál legalább 50 éves hosszúságú adatsorokkal célszerű foglalkozni. A Dráva vízjárásának tendenciája az elmúlt 70—80 év vizsgálatának tükrében meghatározó lehet a jövő feladatai számára. Ezzel a témával „Meder-átrendezési folyamatok vizsgálata" címmel Laczai István és a „Jellemző vízállások szakaszossága és tendenciái" dolgozatában Dr. Lovász György egyaránt foglalkozott. Dr. Lovász György véleménye szerint korrekcióra szorul az a korábbi magyarországi hidrológiai megállapítás, hogy a Dráva teljes Kárpát-medencei szakaszán a szabályozás következtében medrét mélyíti. Vizsgálataiból megállapítható, hogy a Dráva— Varasd térségében épített hatalmas hordalékkúpján a szabályozás ellenére is lényegében egyensúlyban van a meder, 90 év átlagában 0,4 cm/év értékkel emelkedik. Véleménye szerint hasonló, de intenzívebb emelkedési folyamat tapasztalható a Mura torkolati szakaszán is. Letenye térségében 0,38 cm/év értéknek becsüli a folyó medrének emelkedését. A Dráva és Mura torkolata után Zákánynál kezdődik a medermélyülés —2,46 cm/év, és Barcsnál —1,83 cm/év. Donji Miholjacnál —0,26 cm/év, és a Duna torkolata előtt ismét növekedés tapasztalható +1,24 cm/év értékben. A medermélyülés mértéke Zákánytól a Duna torkolatáig folyamatosan csökken és Zákány—Barcs térségében a folyó erőteljes bevágódásáról van szó, egy intenzíven süllyedő medence peremén. A süllyedéskülönbség ütemének matematikai regisztrálására az évi abszolút vízjárás amplitúdójának paramétere szolgál. Ez nem egyéb, mint a nagy- és középvizek különbsége, amelyet — ha koordináta-rendszerben felrakunk — akkor Varasdnál alig 8 cm-es növekedés mutatható ki, Zákányban 136 cm. Barcsnál 36 és Donji Miholjacnál 24 cm csökkenés rajzolódik ki. A középvízértékek szakaszossága annál jellegtelenebb, minél nagyobb a medersüllyedés. Az évi nagyvizek szakaszos ingadozása általában karakterisztikusabb, mint az évi középvíz értékeké. Ez érthető, hiszen a csapadék-klíma szekuláris ingadozása ebben az értékben tükröződik a legjobban. Árvízvédelmi szempontból a medermélyülést kedvező természeti jelenségnek kell tekinteni. Sajnos éppen Donji Miholfac térségében a medermélyülés kismértékű, ahol mindkét oldalról széles árterek kísérik a folyót. A medermélyülés azonban