Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
3. füzet - Szesztay Károly: A vízigény-szabályozás körvonalai
A vízigény-szabályozás 333 let vagy a vízfolyás öntisztító erejét jelentékenyen csökkentő felsőbb vízhasználatok és a vízrendszer alsóbb területein levő hasonló vízhasználatok, illetve vízigények között alakul ki. Ebben a helyzetben a felsőbb vízhasználók számára a hidrológiai adottságok elsőbbséget nyújtanak igényeik kielégítésében, és az alsóbb vízhasználók csak az érdekviszonyokon kívüli tényezőkre és eszközökre támaszkodhatnak célkitűzéseik elérésében (országhatárokon belül a központi igazgatásra, nemzetközi vonatkozásban a méltányosság elvének és a vonatkozó nemzetközi ajánlásoknak figyelmen kívül hagyásával járó presztízsveszteségre, illetve a nemzetközi kapcsolatok más területen nyújtható előnyeire). A különböző vízhasználó csoportok és területrészek közötti „eredő" érdekviszonyok többnyire számos egymást erősítő és gyengítő részérdekből tevődik össze és a valóságban a fenti típusok is gyakran módosítottan vagy burkoltan jelentkeznek. A közös vízrendszerhez kapcsolódó vízhasználatok számának növekedésével és a vízigény-szabályozás követelményeinek előtérbe kerülésével egyre fontosabbá válik a párhuzamos és ellentétes vízhasználati érdekrendszerek számbavétele és elérhető legkedvezőbb összhatású megoldások (létesítmények) ilyen vonatkozású módszeres elemzése. 3. A vízigények jövőbeli alakulása Minthogy a vízigényeknek a hasznosítható vízkészletekhez viszonyított nagysága alapvetően megszabja a vízgazdálkodási tevékenységek tartalmát és feladatkörét, a vízigények várható jövőbeli alakulásáról minél hosszabb időre előzetesen kell tájékozódni. A vízszolgáltatás tevékenységi köréről a vízkészlet-gazdálkodáséra vagy arról a vízigény-szabályozáséra való áttérés új szakemberek képzését és munkábaállítását, adatgyűjtő rendszerek és kutatási célkitűzések átalakítását, intézmények létesítését és átszervezését teszi szükségessé, és mindezek alapjaként pedig szemléletbeni változásokat kíván, amihez hosszú évek kellenek. Hosszú idejű előretekintésre van szükség a hasznosítható vízkészleteket növelő tározási és vízátvezetési létesítmények tervezésében, beruházási programjuk és költségvetésük előkészítésében is. A jövőbeli vízigények vizsgálatának fogalomköre és célkitűzése a vízgazdálkodás fejlődésének elöljáróban vázolt három szakaszában lényegesen különbözik egymástól. Az első szakaszban, amíg könnyen és olcsón hozzáférhető vízkészletek bőven állnak rendelkezésre, a vízigény érdemi v-zsgálatot nem kívánó „megrendelés" és tervezés 5 alapadat, amelynek paraméterei a kívánt vízszolgáltatás mennyiségét, minőségét és időbeli eloszlását írják elő. A vízjárás fokozatosan növekvő mértékű szabályozását kívánó és a vízkészlet-gazdálkodás feladatkörének kialakulásához vezető második szakaszban a vízigény már tartalmi elemzéssel mérlegelt tényező, amelynek fogalomköre a felhasználás módozatát és hatékonyságát jellemző paramétercsoporttal bővül. A harmadik szakaszban pedig — amelyben a hasznosítható vízkészlet már le van kötve és csak a helyi forrásokon túlnyúló eszközökkel bővíthető (vízátvezetés nagy távolságról, tengervíz-sótalanítás stb.) — a vízhasználatok megkívánt hatékonysága és a vízkészletek szennyeződéstőli megóvása válik a vízigényvizsgálat központi kérdésévé, amely esetenként a társadalmi-gazdasági célkitűzésekre és technológiai döntésekre is visszahat. A vízszolgáltatás, vagyis a vízkészleteknek a vízhasználatok közötti folyamatos újrafelosztása, a vízigények elemzése szempontjából ebben az időszakban már csak járulékos feladat. A három sza-