Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízigény-szabályozás körvonalai

334 Szesztay Károly kasz (tevékenységi szint) egymástól lényegileg különböző megközelítést kíván a jövőbeli vízigények vizsgálatainak módszerei és intézményi feltételei tekintetében is. Az első szakaszban és a második szakasz elején az előrevetítés módszere lénye­gileg a vízigények múltbeli irányzatának elfogadásán alapszik és többnyire a víz­használók feladatkörébe tartozik. Ez a megoldás előnyös és kívánatos a vízszolgál­tató rendszer létesítésével vagy bővítésével megbízottak számára (a tervezéshez határozott és egyértelmű kívánalmat rögzít) és többnyire a várakozásoknak meg­felelő eredményt is nyújt, hiszen a szolgáltatás viszonylag csekély fajlagos költsége nem szorgalmazza a vízfelhasználás módozatainak és technológiájának megvál­toztatását. Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozik, mihelyt a vízszolgáltatás költ­ségeinek növekedése szükségessé teszi a víz takarékos és hatékony felhasználásának és a vízrendszerenkénti átfogó vízkészlet-gazdálkodásnak a megvalósítását. Ilyen kö­rülmények között az előbbieknél jóval hosszabb távlatú és nagyobb területeket átfogó előretekintésre van szükség és a jövőbeli vízhasználatok hatékonyságát megszabó technológiai és gazdaságpolitikai tényezőket nem lehet többé a múltbeliek­kel azonosnak tekinteni. A vízkészlet-gazdálkodás és a vízigény-szabályozás keretei között jövőbeli vízigény már nem tervezési alapadat, hanem a fejlesztési alterna­tívák mérlegelésének egyik tényezője. Az előretekintés feladata tehát nem egyet­len (döntéssel rögzített vagy legvalószerűbbként várt) helyzet „előretervezése", illetve „előrejelzése", hanem a különféle társadalmi-gazdasági fejlesztési elgondo­lások vagy lehetőségek vízgazdálkodási vonatkozásainak „előrevetítése". Ennek megvalósításához a jövőbeli vízigények elemzését szorosan össze kell kapcsolni a víz­gazdálkodás és a társadalmi-gazdasági fejlődés várható, illetve elképzelhető különféle fejlődési változatainak tanulmányozásával, amire — önkényesen választott alterna­tívacsoportok beiktatásával — a 2. ábra mutat be folyamatsémát. A tulajdonkép­peni vízigényelemzés a „2" és „3" jelű lépésekben történik, míg a séma megelőző és követő mezőnyei a vizsgálat keretét jelentő vízgazdálkodási és tarsadalmi-gaz­dasági tervezés és igazgatás kapcsolódó fázisaira utalnak. A folyamatábra egymás­ba kapcsolódó és visszautaló ciklusai az elemzés fokozatosan közelítő jellegét és az időszakonkénti ellenőrzés és felújítás szükségességét hangsúlyozzák. Az elemzésbe bevont jövőbeli helyzetek kiválasztása során azokra a technoló­giai lehetőségekre és gazdaságpolitikai alternalívákra kell elsősorban összpontosítani a figyelmet, amelyek a vízigények alakulásában jellemző és egymástól lényegesen eltérő irányzatot jelentenek. A folyamatosan változó tényezők esetében (lakosszám, öntözött terület nagysága, vízdíj, vízminőségi határértékek stb.) a vizsgált érték­tartományt célszerű minél tágabbra venni és a szélső határokon kívül néhány köz­benső értéket is vizsgálni. A diszkrét változatok esetében (pl. különféle tüzelő­anyagú és technológiájú energiatermelés, a fogyasztás mérésén alapuló vízdíj be­vezetése vagy be nem vezetése, nyílt felszínű vagy zárt vezetékes vízszállítás stb.) természetesen többnyire minden fontosabb helyzetet egyedileg kell vizsgálni, de 2. ábra. A várható vízigények előrevetítése a jövőbeli helyzetek alapján Рис. 2. Прогноз ожидаемого водопотребления на различные будущие ситуации Fig. 2. Forecasting future water demands based on different potential future situations

Next

/
Oldalképek
Tartalom