Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

3. füzet - Szesztay Károly: A vízigény-szabályozás körvonalai

332 Szesztay Károly vagy vízkészlet-felszabadító hatása). A hidrológiai rendszert érő hatásuk tekinteteben különösen figyelemmel kell lenni a vízkészletet „elfogyasztó" (a vízrendszeren belüli további felhasználás lehetőségeit kizáró) és a víz minőségeit jelentékenyen megváltoztató (a további felhasználat az esetek többségében szintén kizáró vagy akadályozó) vízhasználók igényeire, amelyeket az I. táblázaton „/" és „m" index jelöl. Az ármentesítés, árvízvédelem és belvízgazdálkodás iránti igények társadalmigazdasági értéke az érintett területeken élő vagy dolgozó lakosság számával és az oda települt létesítmények, illetve az ott végzett tevékenységek társadalmi-gazdasági jelentőségével fejezhető ki. A hidrológiai rendszerben kiváltott hatásuk tekintetében — a helyi körülményektől és a vízrendszeren belüli további vízhasználatoktól függően — kerülnek a hasznosítható vízkészletet növelő vagy lekötő igények közé. Az azonos vízrendszerhez kapcsolódó, vagyis közös készletre utalt vízigények a vízrendszer különböző folyószakaszai és területei között érdekviszonyokat létesítenek, amelyeknek sajátosságai a hidrológiai és műszaki-gazdasági adottságoktól függenek és általános tájékozódásként az alábbi öt típussal jellemezhetőek (Le Marquand, 1975). 1. A vízrendszeren belüli együttműködés tekintetében legkedvezőbbek a „közjó" típusú helyzetek, amelyben valamennyi folyószakasz, illetve részterület vízhasználóinak egyenlő esélye és lehetősége van a vízhasználati igény megvalósítására és a vízhasználatok fejlesztése egymást kölcsönösen elősegíti, vagy legalábbis nem akadályozza. Ilyen helyzet alakul többnyire ki a folyók és tavak víziútjainak és hajózásának fejlesztésében. A víziút forgalmának növekedése a vízrendszer valamennyi parti területe számára előnyös és a növekvő igények kielégítése egymást általában nem korlátozza. 2. Az előbbinél már szűkebbre szabottak, de lényegileg még mindig párhuzamosak az együttműködés iránti igények a „közös tulajdon" típusú helyzetekben is, amelyben az érdekelt területeknek ismét egyenlő esélye és lehetősége van a vízhasználati igény megvalósítására, de a vízhasználatok fejlesztése fokozatosan csökkenti a közös készletet. A szemben levő parti területek szennyvízbevezetése vagy nagymértékű vízkivétele példázza ezt a helyzetet, amelyben „a közös tulajdon tragédiájának" elkerülése mindkét felet sarkallja az együttműködés kialakítására és fenntartására. .3. Ugyancsak párhuzamos érdekviszonyokat és kedvező együttműködési körülményeket alakítanak ki a „több célú fejlesztés" eszközeivel kielégíthető igénycsoportok. A vízgyűjtőterület felsőbb területein létesíthető völgyzáró gát például vízi energiát szolgáltathat a felsőbb területnek, ugyanakkor víztározási lehetőséget nyújthat a vízrendszer alsóbb szakaszán levő vízhasználatok számára. Л különféle igények kielégítése egyetlen nagyméretű létesítménnyel a mérethatás révén gyakran gazdasági előnyt jelent valamennyi érdekelt számára és egyengeti az utat az együttműködéshez. 4. Az előbbinek módosított és az együttműködés szempontjából kevésbé kedvező változata alakul ki, ha a kérdéses létesítmény a felsőbb terület számára egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben képvisel előnyt (vagy pedig csak terhet jelent). Ilyen helyzetek ben költségtérítéssel és más vonatkozású (esetleg a vízügyön kívüli) előnyök felajánlásával tudják az alsóbb területek vízhasználói előmozdítani az együttműködést. 5. Az ellentétes érdekviszony legjellegzetesebb típusa a hasznosítható vízkész-