Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: Vízgyűjtők komplex fejlesztése

Vízgyűjtők komplex fejlesztése 219 n osa Ii járulhat hozzá a három érdekelt ország, India, Pakisztán és Bangladesh kapcsolatának további javításához. A Mekong folyó vízgyűjtőjén a több éve folyó tervezési munka Dél-Vietnam felszabadulása után, az érintett országok közös érdekeinek megfelelően, remélhetőleg a megvalósulás útjára terelhető. A Columbia folyó nemzetközi hasznosítására számos terv született. Ezek alapján tárgyal a két érdekelt ország, USA és Kanada a kölcsönös előnyöket biztosító vízgyűjtő fejlesztésről. A vízgyűjtő területeken folyó nemzetközi egüttműködésre jó példa a Nílus vízgyűjtőjén Egyiptom és Szudán között kialakult és egyezményben rögzített együttműködés. Ezt kívánják most kiterjeszteni a vízgyűjtő terület egészére, 9 országra (Egyiptom, Szudán, Etiópia, Uganda, Kenya, Burundi, Ruanda, Tanzánia, Zaire). A nemzetközi együttműködés szempontjából a Rajna vízgyűjtő területe is figyelemre méltó. Különösen az árvízvédelem, az árvízi előrejelzés, a víziútfejlesztés és a vízminőség-védelem terén alakult ki itt együttműködés az érdekelt államok között. Számos más példa is azt támasztja alá, hogy a nemzetközi érdekeltségű folyók vízgyűjtőreriiletén az érdekelt országok keresik és előbb-utóbb fokozatosan meg is találják a komplex vízgazdálkodás összehangolt megoldásának módját. A fejlesztési célok értékelési rendszere A fejlesztési változatok elemzésének nélkülözhetetlen feltétele a célok teljesülési kritériumainak, értékelési rendszerének meghatározása. Ez a feladat korábban, míg a célok között kizárólag gazdasági jellegűek szerepeltek, viszonylag egyszerűen megoldható volt. Utalok itt a pénzben mérhető hasznok inaximálizálásán, vagy a fejlesztési költségek minimalizálásán alapuló, általában ismert módszerekre. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a fejlesztés célszerű módja, egyedül a pénzben mérhető feltételek és eredmények alapján nem mindig választható ki. Az elemzési módszer fejlesztésének problémája kétoldalú. Egyfelől az értékítélet objektivitása érdekében törekedni kell számszerűsíthető értékelési rendszer alkalmazására, másfelől meg kell találni az egyes célok sajátos, különböző mérési rendszereinek összehasonlítási módját. Emellett figyelembe kell vennünk a sokszor nem mérhető, de számszerűsíthető társadalmi hatásokat is. E helyen az úgynevezett nem mérhető (nem mennyiség jellegű), valamint a ma még egzakt módon nem számszerűsíthető célok értékelésének kérdését említem és ennek kapcsán a világméretű problémakörre, a környezetvédelemre utalok. Napjaink növekvő súlyosságú problémája környezetünk védelme és formálása. A feladat jelentőségét a gazdasági-műszaki fejlődés gyorsuló ütemének a természetre gyakorolt sokszor káros hatása indokolja. Drámaian érzékelteti ezt a folyamatot Heinrich Siedenlopf csillagász úgynevezett modell éve, amelyben a Föld fejlődésének utolsó 170 millió évét 365 napos időtartamra, egyetlen évre transzformálja. A modell szerint az év utolsó hónapjában, december 30-án kezd kőszerszámokat készíteni az ember. December 31-én éjfél előtt 30 perccel megkezdte az ember a földet művelni. Ez volt az első ténykedése a föld felületének megváltoztatására. A modell év utolsó 20 percén belül játszódott le mindaz, amit technikai teljesítménynek neveznek. Az ipari forradalom éjfél előtt 36 másodperccel veszi kezdetét és — e képletes modellév szemléletében — éjfél előtt 30 másodpercen belül pedig arra törekszik az emberiség, hogv minden — korábban felhalmozott