Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Dégen Imre: Vízgyűjtők komplex fejlesztése

220 Dégen Imre és elraktározott — folyékony és gáznemű tüzelőanyagot elégessen, veszélyeztetve ezzel az oxigénháztartás egyensúlyát. Ez a túlzásoktól sem mentes példa is rávilágít a fejlődés, de egyben a természeti környezet leromlásának rendkívüli felgyorsulására. A fizikailag meghatározható elemekből és kiegyensúlyozott ökológiai rendszerekből álló környezet és az emberi tevékenység bővülő összeforrottsága, kölcsönös egymásra hatása különösen a vizek vonatkozásában válik az egész földkerekségen általánossá. A vízrendezés és a vízhasznosítás a legjelentősebb aktív környezetátalakító tényezők sorába tartozik. A vízgyűjtők fejlesztésének elemzésekor a kultúrált, harmonikus természeti környezet fenntartásának, vagy rekonstruálásának céljait nehéz számszerűsíteni, mert ma még igen kevés információval rendelkezünk e tényezők értékéről, kapcsolataik mértékéről. Emellett jelentős szemléleti korlátokat is meg kell szüntetni, amelyek a környezeti tényezők gazdasági értékelését akadályozzák. A víz sajátos átmeneti kategóriát alkot a szabad javak és a gazdasági javak között. Közgazdasági számításoknál gyakran még napjainkban is bőségben rendelkezésre álló természeti elemnek tekintik és mint gazdasági tényezőt figyelmen kívül hagyják. Ugyanakkor a kár helyreállítása, például az elszennyeződött vízfolyás vízminőségét javító tevékenység, szolgáltatásként, aktív gazdasági hatású műveletként jelentkezik. Nyilvánvaló, hogy a lényegesen kisebb ráfordítást igénylő kármegelőzés a hasznosabb és ezért közgazdaságilag értékesebb tevékenység. A probléma jellege lényegében azonos a gazdaságpolitikai változatok közötti választással. Következésképpen a környezettel kapcsolatos jelenségeket és védelmet, a környezetalakítást szolgáló műveleteket gazdasági természetűeknek kell tekintenünk és a közgazdasági elemzéseknél is figyelembe kell vennünk. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az adatgyűjtés és a jeldolgozás fejlesztése, a megfelelő információs bázis megteremtése. Ennek érdekében a világ számos helyén jelentős erőfeszítéseket tapasztalunk. Ahhoz, hogy az információs bázis az egész vízgyűjtőterületre kiterjedően hasznosítható legyen, kívánatos, hogy szabályozottan, összehangolt fogalmi rendszerben és a fogalmak közötti kapcsolatokat is rögzítő, integrált információs rendszereket fejlesszenek ki. Magyarországon a vízzel kapcsolatos észlelések korszerűsítésével és továbbfejlesztésével egyidejűleg megkezdtük a környezeti statisztikai megfigyelések módszerének és gyakorlatának kialakítását. A környezeti tényezők nagyrésze számszerűsíthető, az észlelési adatok statisztikai, valószínűségelméleti módszerekkel történő feldolgozása pedig lehetővé teszi az összefüggések feltárását, a tervezési, elemzési munkákhoz nélkülözhetetlen célrendszerek szabatosabb megfogalmazását. A célkritériumok meghatározásán belül különös gondosságot, önálló vizsgálatot igényel a célok kitűzött mértékének (a követelményi szintnek) és különösen a cél teljesítése tűrési határainak megállapítása. Utalok itt példaként a vízhiánytűrés kutatási munkáira, amelyek a vízgyűjtőfejlesztés elemzési módszereit tovább pontosíthatják. A környezetvédelmi célokat illetően elsősorban a vízminőségre vonatkozóan emelem ki a normák és tűrések kellő megalapozottságának jelentőségét, és különösen nemzetközi érdekeltségű vízgyűjtők esetében az egységes kritériumok szerinti minősítés fontosságát. Ezen a téren figyelmet érdemlő előrehaladást értünk el a KGST-országok egységes vízminőségi norma rendszerének kialakításával. A normák és tűrések