Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Plesovszki Pál: A szegedi tiszai partfal és felújítása. I. rész. A partfal az 1970. évi tiszai árvíz előtt

186 Kardos I.—Plesovszki P. 12. ábra. Az alsó és felső partfal építés közben ( 1883) Fig. 12. The lower- and upper quay wall under construction (1883) Abb. 12. Obere- und unlere Ufermauer in Bau (1883) a földanyag fajsúlyának és az alap előtti mederviszonyoknak a számbavételével számították ki az alapok méreteit. A szakértő bizottság a kék agyagréteg alatt elterülő iszap lezárására kőszórás készítését írta elő, mivel a tapasztalat szerint a magas vízállásnál a háttöltésbe behatolt víz a későbbi apadás alkalmával a „0" víz alatt a — 7 —12 m mélységben levő iszapréteget könnyen kimossa. A kőszórás készítését annál is inkább szükségesnek tartották, mert a Tisza medre egyes helyeken a „0" víz alatt a —14 m mélységei is elérte. Ennek megfelelően mind az emeletes, mind pedig a kőburkolattal ellátott part mentén a Tisza meder legmélyebb pontjáig leérő kőszórást, illetve a már ezelőtt is létesített kisebb méretű kőszórás kiegészítését tervezték. Időközben az alsó partfal nagyobb arányokban tovább mozgott. A süllyedések mértékét fal-lebontásokkal és földteher eltávolítással csökkentették, de teljesen megszüntetni nem tudták. Egyes szelvények között a régi alsó támfal süllyedése és kihajlása olyan mértékű volt, mint a mellékelt tervrészletből is kitűnik ( 13. ábra), hogy a régi mögött új ala-