Vízügyi Közlemények, 1976 (58. évfolyam)
1. füzet - Lorberer Árpád: Salgótarján vízellátásával kapcsolatos hidrogeológiai és vízkészlet-gazdálkodási vizsgálatok
Salgótarján vízellátásával kapcsolatos vizsgálatai 103 8. A meglevő kutak üzemét úgy kell szabályozni, hogy a továbbiakban a szennyező járulékos beszivárgás semmi esetre se léphessen fel, a miocén és oligocén rétegek nyomáskülönbsége az Í 0 küszöbgradiens értéke alatt maradjon. Az elméleti úton kapott eredmények pontosságáról és a javasolt intézkedések hatásosságáról csak közvetlen helyszíni mérésekkel lehetett meggyőződni. 1971-ben a LAMPART Zománcipari Művek (ZIM) Salgótarjáni gyáregysége új mélyfúrású kutat létesített az elszennyeződött (vegyesen oligocén- és miocéneredetű vizet termelő) 16. sz. „Vágóhídi" kút közelében (10. ábra). A vízfeltárás célja a régi, 15. sz. kút lecsökkent vízmennyiségének pótlása volt. Ez az utóbbi kút ugyanis nemcsak hálózati okok miatt nehezen hozzáférhető, hanem közvetlen összehatást is mutat az Öblösüveggyár II. számú (13. sz.) kútjával. Az új, 47. sz. kút, 1971 novemberében készült el és a próbaszivattyúzás során erősen szennyezett vizet szolgáltatott. A vízminőség megjavításával kapcsolatos tervezési-szakértői munkával a ZIM a VÍZITERV-et bízta meg. A „Vágóhídi" kutat, a vízminőségek többszöri ellenőrzése és a reométeres vizsgálattal kimutatott perforáció regisztrálása után, már 1972 januárjában átalakították: az oligocénbe nyúló alsó szakaszt elzárták és a miocén slírösszletből termeltek nagymennyiségű, 1500l/perc szennyezett vizet, amelyet ipari célra továbbra is hasznosítottak. Az átalakított kút az eljárás után pozitívvá vált, nyugalmi szintje +1,40 m terep feletti magasságban állt be. Az új fúrás vízszintje —41,4 m-es értékű volt, a próbaszivattyúzás során pedig — 120,5 m-es üzemi vízszintet is mértek, emiatt valószínűleg nemcsak a rétegbe korábban bejutott szennyeződések hatását mutatta, hanem maga is újabb szennyezési góccá vált és folyamatos szennyező utánpótlás jött létre. Emiatt a 16. sz. kút átépítése önmagában nem oldotta meg a problémát. A „Vágóhídi" kút elzárásának kezdeti „hatástalansága" miatt az új kutat sem tartották tovább üzemben, a vegyi alkotórészek aránya így tovább romlott (1. 10. ábra II. időszak). A VÍZITERV útján közvetített tanácsra 1972 júliusa óta folyamatosan termeltetik mindkét kutat és az újabb vízminta analízisek egyre nagyobb mértékű javulást mutatnak (1. 10. ábra, III. időszak). A 47. sz. kút vizét 1973 márciusában már ivóvízminőségűnek nyilvánította a Nógrád Megyei KÖJÁL. A helyszíni kísérlet tapasztalatai tehát egyértelműen igazolták az alapul vett vízföldtani modell megbízhatóságát és a javasolt intézkedések célszerűségét. 7. A felszín alatti vízkészletek hasznosításának fejlesztési lehetőséflei és szerepük a terület távlati vízellátásában Az oligocén homokkőösszletből Salgótarján térségében kitermelt vízmennyiségek időbeli változása (1. 5. ábra) azt mutatja, hogy a hozamok 1964-ig, az Északnógrádi Regionális Vízmű I. ütemének üzembelépéséig, folyamatosan növekedtek, majd ezt követően lényegesen csökkentek és csak az 1971-es száraz időszak miatti folyamatos termelés során értek el egy újabb, a korábbinál lényegesen alacsonyabb maximumértéket. Az abszolút értelemben vett hozamcsökkenéseknél sokkal nagyobb mértékű volt általában a felszín alatti vizeknek a terület vízellátásában való relatív, %-os részesedésének csökkenése. Korábban — az ivóvízellátást tekintve — a részesedés 100%-os, az ipari és mezőgazdasági vízigényeket is figyelembe véve pedig kb. 80% értékű volt, jelenleg viszont csak 45% körüli értékű.
