Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

1. füzet - Pálfai Imre: A teljesen beépített csőhálózatú esőztetőberendezések

90 Pál fai Imre átvitel, részben föld alatti kábelen, részben légvezetéken történik. A berendezést rendszeresen használják műtrágya kiszórására. A növényvédő szer kiadagolására üzemi kísérletek folynak. 3. Hazai berendezések Hazánkban az első teljesen beépített esőztető berendezést 1958-ban létesítették a Solti Szikra termelőszövetkezetben 28 ha területen [19,48]. A felszín alatti azbesztcement nyomócsőhálózat egy fővezetékből és 90 — 100 méterenként kiágazó szárnyvezetékekből áll, melyeken 90 méterenként vannak elhelyezve a felszín fölé nyúló hidránsok. A berendezéshez 2 db, 6 atmoszféra üzemi nyomású, egyenként 36 l/s vízszállítású SZ — 5 típusú szórófej tartozik, melyeket közvetlenül a hidránsra szerelve tartanak üzemben. A kívánt vízmennyiség kiadása után — a szakaszoló tolózárak lezárása mellett — a szórófejeket kézi erővel helyezik át a következő hidránsra. Ez a fajta megoldás feltehetően még a háború előtti német példa alapján született. Ilyen rendszerű berendezés 1958—59-ben a Solti Szikra TSz-nél összesen 104 ha-on, a Fajszi Vörös Csillag TSz-nél 32 ha-on, a Földesi Rákóczi TSznél 103 ha-on, a Sárospataki Kossuth TSz-nél 76 ha-on, a Mezőberényi Aranykalász TSz-nél 63 ha-on épült; beruházási költségük 1960. évi árszinten 26—38 000 Ft/ha között alakult [19, 49, 51]. A beépített esőztető berendezéseket ebben a formában sem műszaki, sem üzemi szempontból nem látták gazdaságosnak [30, 49], ezért ilyen berendezések további létesítésére nem került sor. 1964-ben az Izsáki Állami Gazdaság Koszka-telepi gyümölcsösében 15 ha-on fagyvédelmi célokat is szolgáló beépített csőhálózatú esőztető berendezést építettek [20], mellyel a teljes terület egyidejűleg — 2,5 mm/ó intenzitással — öntözhető. A fővezeték azbesztcement, a szárnyvezeték műanyag csövekből készült. A szórófejek 18x22,5 méteres háromszögkötésben vannak elhelyezve. A vízellátást csőkutak biztosítják. Fagyvédelemre — tudomásom szerint — ez ideig nem került sor. Az Öntözési Kutató Intézet legelőkísérleti területén (Litauszki tanya) 1971-ben 6,3 ha-os beépített berendezés készült azbesztcement fővezetékkel és fésűs elrendezésű műanyag szárny vezetékkel. A szórófejek kötése 20x20 m négyzetes, a csapadékintenzitás 8,7 mm/ó. Egy-egy szárny vezetéken 6—8 db szórófej van elhelyezve. A 21 db szárnyvezetékből egyszerre 2 db tartható üzemben. A hidránsok csak a terep feszínéig nyúlnak, ahol öntöttvas csapszekrénnyel vannak lezárva. A Tarcali öntöző fürtnél — a Keletmagyarországi Vízügyi Tervező Vállalat (KEVITERV) Miskolci Kirendeltségének tervei szerint — 957 ha szőlő, ill. gyümölcsös területét, a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) által tervezett Nemesnádudvari esőztető fürtnél pedig 61 ha szőlőt kívánnak teljesen beépíteni csőhálózatú berendezéssel, támrendszerre szerelt szárnyvezetékkel kialakítani. Utóbbinál szovjet közreműködéssel a szórófejek távirányítású üzemét tervezik [23]. Az esőztető fürtök kivitelezése megkezdődött. Végül megemlítem, hogy 1971-ben négyoldalú nemzetközi együttműködés [38] keretében elkészült egy 470 ha-os teljesen beépített berendezés terve, melynél a terület egyes részeit bolgár, német és magyar (a Tarcali fürtnél is alkalmazott) megoldás szerint rendezték be.