Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
1. füzet - Jolánkai Géza: A szennyvizek elkeveredésének számítása vízfolyásokban
A szennyvizek elkeveredésének számítása 67 szenko [191 tanulmányaiban ismertetett megoldásokat. Rámutattunk az egyes megoldásokkal kapcsolatban a gyakorlati alkalmazás problémáira. Több alkalommal is foglalkoztunk a feladat kulcs kérdését jelentő diszperziós tényezők meghatározási módjaival. Annak ellenére, hogy úgyszólván minden kutató igyekezett a hidraulikai paraméterek függvényében megadni a diszperziós tényezők számítására alkalmas általános érvényű összefüggéseket, megállapítható, hogy ez a törekvésük nem járt sikerrel. A szakirodalomból rendelkezésre álló ilyen összefüggések egyrészt egymással is ellentmondásban vannak (I. táblázat), másrészt a kutatás során végzett számos helyszíni méréseink adatainak feldolgozásánál egyik összefüggés helytállóságát sem sikerült bizonyítanunk. Elméleti megfontolásaink, helyszíni méréseink és a témakör egyes kérdéseivel foglalkozó más hazai kutatók (Muszkalay [20]) eredményei alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy ilyen általános érvényű összefüggések nem is létezhetnek. Mindig az adott helyszín függvényében, helyszíni mérések segítségével kell az elkeveredési, illetve diszperziós tényezőket meghatározni, illetve a szakirodalomból átvett öszszefüggéseket az adott helyszínre adaptálni. Már a kutatás kezdetén rámutattunk arra, hogy a kizárólag hosszirányú elkeveredéssel (longitudinális diszperziós modell) foglalkozó tanulmányok jelentősége főként elméleti jellegű és gyakorlati alkalmazásukra csak különleges esetekben kerülhet sor. Sokkal lényegesebb feladat a keresztirányú elkeveredés modellezése, mely alapján a szennyvízcsóva szétterülése meghatározható. Erre az előzőhöz képest viszonylag kevés tanulmány található a szakirodalomban. „Tapasztalati eljárások" összefoglaló címmel [18] olyan egyszerűsítő törekvéseket és nomogrammokat ismertettünk, melyek esetleg a gyakorlat számára jól használható átlagos értékeket vagy jellemző mérőszámokat (pl. : hígulást, elkeveredési távolságot) adnak eredményül. '2. A helyszíni mérési eljárás kidolgozása A további kutatás elősegítése érdekében félüzemi kísérleti felleggel helyszíni vizsgálatokat végeztünk egy kisvízfolyáson. Kétfajta nyomjelző anyag alkalmazásával, pillanatszerű és folyamatos adagolás mellett végeztünk méréseket [18]. Vezetőképességmérő-szondák segítségével kétdimenzióban mértük a szennyező csóva szétterjedését, folyamatos műszeres regisztrálással. A koncentráció mérésekkel egy időben részletes vízhozammérést és mederfelmérést is végeztünk. Az előzetes helyszíni mérések kettős célt szolgáltak. Egyrészt kipróbáltuk a szakirodalomból megismert nyomjelzőanyagos mérési eljárásokat és felderítettük azok problémáit, másrészt a majdnem laboratóriumi pontosságú mérési adatok birtokában lehetőség nyílt a szakirodalom bizonyos összefüggéseinek valós helyszíni adatokkal történő ellenőrzésére. Ez utóbbi vizsgálat eredménye is alátámasztotta azt a következtetésünket, hogy a szakirodalomból átvett összefüggéseket szigorú ellenőrzésnek kell alávetni, illetve a helyszíni vizsgálatok adatainak alapján adaptálni. Méréstechnikai szempontból megállapítottuk, hogy a tradicionális nyomjelzőanyagos-eljárással történő mérés — pénzügyi és személyzeti korlátok miatt - nem alkalmazható egy nagyobb vízfolyás elkeveredési viszonyainak kellő mélységű tisztázásához. Ezért célszerűbbnek tartottuk valamilyen egyszerűbb eljárás kidolgozását. 5*
