Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
1. füzet - Jolánkai Géza: A szennyvizek elkeveredésének számítása vízfolyásokban
68 Jolánkai Géza A fentiek értelmében 1973-ban már a Sajó folyón végzett helyszíni mérések tükrében vizsgáltuk a problémákat. Az 1. ábra az elkeveredési mérések helyszínrajzát mutatja. Először a folyó egy kiválasztott szakaszán (a nagymértékű szenynyezést szállító Hangony-patak betorkolása alatt) Rhodamin В nyomjelzővel végeztünk tradicionális méréseket. Megállapítottuk, hogy a Sajó igen erős szennyezettsége miatt a nyomjelző kimutathatóságának alsó határa igen magas (0,1 mg/l). Ezért a gyakorlati cél érdekében kívánatos folyamatos adagolás még akkor sem lenne kivitelezhető, ha az említett nyomjelző anyag nehéz beszerzési körülményei egyébként is nem akadályoznák annak végrehajtását. Ennek következtében a mérést pillanatnyi adagolással végeztük el. Az egymás alatt elhelyezkedő szelvényekben igen nagy személyi és felszerelési állománnyal hajtottuk végre a méréseket. Ennek ellenére csak a sodorvonalban vett minták voltak kiértékelhetők és ezek is csak a bevezetés helye alatti két legközelebbi szelvényben (2. ábra). A fentiek következtében csak az egydimenziós — longitudinális — modell volt alkalmazható a mérési adatok feldolgozására. Az ebből nyerhető információ azonban — mint erre (7) Viihoiamérts 1. ábra. Az elkeveredési mérések helyszínrajza Fig. 1. Layout of mixing measurements. l=streamflow gaging section, S = 1/1 - 11/4 measuring cross-sections Fig. 1. Plan d'ensemble des mesures du mélange 1 = profil de jaugeage des débits 2 = sections de jaugeage № I /1 — 1114.
