Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Egerszegi Gyula: A csatornabírság a vízminőség-védelem szolgálatában

A csatornabírság és a vízminőség-védelem 561 2. A helyszíni ellenőrzésről készített jegyzőkönyvek számos esetben hiányosak, azokból nem lehet megállapítani, hogy miként történt a mintavétel. 3. Nem kedvezőbb a helyzet az üzemek részére küldött szakvéleményeket illetően sem. Ezek jelentős része nem hívja fel az üzem figyelmét a 8 napon belüli észrevételezés lehetőségére, illetőleg a 2/1970 (XII. 13.) OVH. számú rendelkezés 13.§-ában foglaltakra, sőt olyan „szakvélemény" is akad, amelynek a jellege annyira felismerhetetlen volt, hogy az érdekelt üzem egyszerű „jelzésnek" tekintette és intézkedés nélkül irattárba helyezte [csupán egy év múlva derült ki, hogy az ártalmatlannak tűnő jelzés valójában a 2/1970 (XII. 13.) OVH. utasítás alapján készült szakvélemény, amelyhez súlyos anyagi következmények fűződnek.] A szakvélemény megfelelő elkészítése azért is fontos, mert az üzemek műszaki vagy közgazdasági végzettségű szakemberei nem értenek a csatornabírságolási eljáráshoz, nincsenek tisztában az iizem ezzel kapcsolatos jogaival és kötelezettségeivel, ennélfogva a szakvélemény nyomán csak akkor várható hatékony intézkedés a káros szennyezés mértékének csökkentésére, ha az üzem a szakvélemény alapján számot tud vetni jogellenes magatartásának várható következményeivel. 4. A 2/1970 (XII. 13.) OVH. számú rendelkezés 12. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a szakvéleményt a vizsgálat befejezése után 15 napon belül az üzem részére meg kell küldeni. Súlyos eljárási szabálytalanság, hogy egyes csatornamű vállalatok e határidőt figyelmen kívül hagyták és a szakvéleményt jelentős késedelemmel küldték meg az üzemnek. Ily módon az üzem csupán késve tehet észrevételt, illetőleg kérhet újabb vizsgálatot, ami a korábbi időszakra vonatkozó tényállás megállapítását gyakorlatilag lehetetlenné teszi. 5. Gyakran figyelmen kívül hagyják a csatornaművek azt a szabályt, amely előírja, a helyszíni ellenőrzést lehetőleg az év első felében kell lefolytatni [2/1970 (XII. 13.) OVH. számú rendelkezése 7. §-ának (1) bekezdése]. Számos ügyben az első ellenőrzésre csak az év második felében, vagy éppen annak végén került sor. Az ellenőrzés ilyen késői időpontja eleve valószínűtlenné, sőt az ügyek többségében lehetetlenné teszi, hogy az év végi mérési eredményekből január l-ig visszamenően meg lehessen állapítani a szennyezés mértékét; továbbá késlelteti az ellenőrzés megelőző hatásának érvényesülését. Ha a csatornamű a jogszabályhely hivatkozott előírását figyelmen kívül hagyja, a késedelem következményeit (az utólagos bizonyítás nehézségeit) is viselnie kell. A teljesség kedvéért megemlítjük : voltak gondos munkáról tanúskodó, a követtelményeknek mindenben megfelelő helyszíni ellenőrzések és szakvélemények is. Beszámolóinkban azonban inkább a hibákra kívántunk rámutatni. .'t. Л határozatokkal kapcsolatos jogalkalmazási problémák Nem csupán a helyszíni ellenőrzések terén, hanem az érdemi határozatok meghozatalánál is merültek fel jogalkalmazási problémák. Ezek közül is csak a fontosabbakat említjük. /. Technikailag nem biztosítható a szennyvíz szennyezőanyag-tartalmának folyamatos mérése, hanem csupán esetenkénti ellenőrzésre van lehetőség. A 2/1970 (XII. 13.) OVH. számú rendelkezés 13. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel vélelmezni kell, hogy az üzem a helyszíni ellenőrzéstől a legközelebbi helyszíni ellenőrzésig terjedő időszak alatt az első ellenőrzéskor megállapított mértékben szennyez-