Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

4. füzet - Egerszegi Gyula: A csatornabírság a vízminőség-védelem szolgálatában

562 Egerszegi Gyula te a közcsatornát. Ez a vélelem azonban csupán az ellenőrzést követő időszakra vonatkozik, semmiképpen sem lehet az ellenőrzés eredményét vélelemként visszavetíteni az ellenőrzést megelőző időszakra. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a csatornamű bizonyítsa: az üzem már a helyszíni ellenőrzést megelőző időszakban is az ellenőrzéskori mértékű szennyezőanyagot bocsátott a közcsatornába. Ez azonban már bizonyítás és nem vélelem kérdése. Számos ügyben a csatornamű vállalatok és az első fokon eljáró szakigazgatási szervek mindenféle bizonyíték hiányában is visszavetítették az ellenőrzéskori szennyezés mértékét az év január 1. napjáig, s egyetlen ellenőrzési adat alapján állapították meg a csatornabírságot az év január 1. napjáig, s egyetlen ellenőrzési adat alapján állapították meg a csatornabírságot az év január 1-től december 31-ig terjedő egész időszakra. Ennek a gyakorlatnak semmiféle törvényes alapja nincs, hiszen a szennyezés mértéke az üzemek többségében nem csupán egymunkanapon belül változik óránként, hanem a napi, illetőleg a havi átlagok is jelentős ingadozást mutatnak. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell tehát: nem az üzemnek kell bizonyítania, hogy az első ellenőrzést megelőző időszakban a közcsatornát nem szennyezte, vagy csekélyebb mértékben szennyezte, hanem a csatornaműnek kell bizonyítania az ellenőrzést megelőző időszakra a szennyezés tényét és mértékét. 2. Mivel a csatornabírságból befolyó bevétel a csatornaművet illeti, tapasztalható volt egyes csatornaművek részéről bizonyos törekvés a maximális bírágbevétel elérésére, s ennek érdekében a rendelkezésre álló bizonyítékok teljesen önkényes kezelése. Sajnálatos módon az illetékes szakigazgatási szervek nem léptek fel kellő határozottsággal e jogellenes irányzattal szemben; gyakran elfogadták a csatornamű megalapozatlan, egyes bizonyítékokat teljesen figyelmen kívül hagyó bírságolási javaslatát. Előfordult, hogy ugyanannál az üzemnél két alkalommal került sor helyszíni ellenőrzésre. Az első ellenőrzés határérték alatti, a második ellenőrzés pedig határérték feletti szennyezést mutatott ki. Ennek ellenére az üzemet nem csupán a második ellenőrzést követő időre, hanem egész évre a második ellenőrzés adatai alapján sújtották csatornabírsággal. Az ilyen jellegű törvénysértések néhány ügyben egészen képtelen eredményre vezettek. Egy üzemben pl. három alkalommal tartottak helyszíni ellenőrzést és az átlagminta 567, 1194, illetőleg 1349 mg/l szerves oldószerextraktot tartalmazott. Ilyen előzmények után a csatornamű az egész évre vonatkozólag 1891 mg/1 szerves oldószerextrakt figyelembevételével tette meg bírságolási javaslatát azon az alapon, hogy a harmadik ellenőrzéskor az egyik részminta ilyen szennyezést tartalmazott. Nem szükséges bővebben fejtegetni, hogy az ilyen eljárás összeegyeztethetetlen a szocialista jogalkalmazással. Bármilyen fontos közérdekű célokra használják is fel a csatornabírságból eredő bevételt, s bármilyen fontos szerepet is tölt be a csatornabírság a környezetvédelem szolgálatában, az államigazgatási fogalkalmazást sohasem lehet eszközül felhasználni a lényállástól független, bírságcentrikus szemlélet érvényre futtatásához. Ezért a szennyvízbírsághoz hasonlóan a csatornabírság kiszabásánál is az a törvényes eljárás, ha a szabályszerűen lefolytatott helyszíni ellenőrzés eredményét az ellenőrzéstől a legközelebbi ellenőrzésig terjedő időszakra tekintik irányadónak. Ha tehát egy éven belül ugyanannál az üzemnél több ellenőrzésre kerül sor, az egyes ellenőrzések közötti időszakokra nézve külön-külön kell kiszámítani a bírságot, s ezek összeadása révén kapjuk meg az éves bírságösszeget. 3. Egymástól eltérő gyakorlatot folytattak a csatornamű vállalatok és a szakigazgatási szervek a kibocsátott szennyvíz mennyiségének megállapítása tekin-