Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
4. füzet - Károlyi Csaba: Adathiányos vízgyűjtők vízkészlet meghatározása
Adathiányos vízgyűjtők vízkészlete 539 igen szoros kapcsolatban levő folyóhossz és alaki jellemző, valamint havi összvízbevétel), a terület átlagmagassága, a magasságkülönbség a mederben. A korrelációs tényezők az r=0,270 és r=0,781 határértékkel jellemezhetők. A viszonylag gyenge összefüggések kapcsán itt utalunk arra, hogy egy-egy hónapon belül a a paraméter értéke a vizsgált vízfolyásoknál csak kismértékben változik. Ebből következőleg az alacsonyfokú korreláltsága a konstans értékhez való közelállást jelzi. A II. táblázat harmadik oszlopa az .r 0 paraméterre vonatkozó számításokat példázza. Igen nagyfokú korreláltság mutatkozik (r=0,860 —0,985) a vízgyűjtőterület nagyságával (illetve a vele szoros kapcsolatban álló folyóhosszal és alaki jellemzővel, valamint évi összes vízbevétellel), jelentékeny (r=0,377 — 0,658) a kapcsolat a terület átlagmagasságával: mérsékelt (| r| =0,122 — 0,635) a mederben levő magasságkülönbséggel (illetve a vele szoros kapcsolatban levő folyószakasz legmagasabb pontjával,) az átlagos medereséssel és a havi vízbevétel fajlagos értékével. A havi vizhozameloszlás várható értékével való összefüggést a III. táblázat, a szórásnégyzettel a IV. táblázat mutatja. Ezeket az eloszlási paraméterket a háromparaméteres lognormál eloszlásnál nem alkalmazzák, de egyéb eloszlásoknál gyakoriak. Jelentésük közvetlenül értelmezhető, ami indokolja vizsgálatukat. A várható értékkel és szórásnégyzettel összefüggő tényezők azonosak : igen szoros kapcsolatban állnak (r=0,653—0,994) a vízgyűjtő nagyságával (illetve a vele szorosan összefüggő folyóhosszal, alaki jellemzővel és havi összes vízbevétellel); szoros kapcsolat (r=0,39ő—0,682) áll fenn a vízgyűjtő átlagos magasságával, a mederben levő magasságkülönbséggel: r=0,296 — 0,623 (illetve a vele szorosan összefüggő folyószakasz legmagasabb pontjával). Érdekes rámutatni arra, hogy a várható érték és szórásnégyzet között igen magas fokú korreláció van. c) A változók kiválasztása faktoranalizissel A páros korrelációk kimunkálása során kitűnt, hogy egyes változók szoros párhuzamosságot mutatnak, azaz minden változó egyidejű szerepeltetése nem indokolt. A faktoranalízis segítségével az egész változórendszerről lehet redukált, tömör információkat nyerni, így valamilyen biztonsági szint mellett megállapítható egy jelenséget leíró változó rendszer szabadságfoka, azaz független elemeinek száma. A faktoranalízis fényt derít a változók, illetve változó csoportok kollinearitására, a kommunalitás-probléma megoldásával az egyes változók egyedi, a többi változótól független viselkedését tudja jellemezni. A faktorok ortogonális transzformációi segítségével bármely változó szempontjából objektív rangsorolás nyerhető a többi változóval való kapcsolat erőssége szempontjából, leszűrve a különféle mellékhatásokat. Ez alapján megválasztható az adott változóra vonatkozó magyarázó rendszer. Az eljárás alapfeltételezése a következő: az egyes megfigyelt értékek (esetleg azok függvényei) előállíthatók bizonyos hipotetikus, nem megfigyelt, vagy nem megfigyelhető változók lineáris kombinációjaként. Ezeket a hipotetikus változókat faktornak nevezzük. Más szóval azt mondhatjuk: feltételezzük, hogy a mért, illetve megfigyelt változók mögött redundancia mentes faktorok állnak, melyek magyarázni és rekonstruálni képesek a mért mennyiséget, de számuk azokénál lényec*
