Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)
3. füzet - Déri József: Talajvízdúsítás a vízimérnöki gyakorlatban
Talajvízdúsítás .'57 1 Magyarországon Dávidné végzett a medencés talajvizdúsitással kapcsolatban eredményes laboratóriumi hidraulikai modellvizsgálatok К vizsgálatok során hidraulikai szivárgáskismintán elemezték a vízkiviteli kutak egymástól, illetve a dúsítómedencétől mért távolságának függvényébe a dúsító rendszer működési folyamatát. Elemezték továbbá a kitermelő kutak teljes, illetve szűrőzött hosszának, az eredeti talajvízszintnek és a dúsító medencében kialakított vízborításnak a hatását a kitermelő kutak vízhozamára. A kismintavizsgálatok eredményeként megállapították, hogy a talajvízdúsítás hatására a kutak eredeti vízhozama 70 —80%-kal növelhető. A modellvizsgálatok segítségével meghatározható, hogy a talaj vízdúsítás eredményeként, hogyan alakul a kitermelt vízben az eredeti és a beszivárogtatott talajvíz aránya. A konkrét modellkísérlet esetében ez az. arány 1/4 — 3/4 volt. Kimutatták azt is, hogy a kitermelő kútsor telepítését az eredeti talajvízszint is befolyásolja. Kimutatták, hogy optimalizálható a kút szűrőzött hossza a talajvízdúsítás hidraulikai peremfeltétele függvényében (Dávidné, 1970.). Az Amerikai Egyesült Államokban már évtizedekkel ezelőtt végeztek hidraulikai modellkísérleteket. Az eredeti talajvízdúsító rendszerben 12,4X21,7 m alapterületű dúsító medencéket alakítottak ki. A feneket és a rézsűket 15 cm vastag homok szűrőréteggel vonták be. A talaj vízszintje 4 méterre van a szivárogtató medence alatt. A felszíni vizet a medencébe bocsátás előtt szűrik és klórozzák. A beszivárgás folyamatát 8 ellenőrző kút segítségével figyelik. A vízkitermelő kutakból naponta vesznek vízmintát. E talajvízdúsító rendszer tervezéséhez felhasznált 1:S kicsinyítéséi modellen tág határok között változtatták a beszivárogtatandó víz mennyiségét, valamint a medence és a talaj vízszintjét és a medence méreteit. .1 kísérletek eredményei szerint az oldalfalakon több viz távozik, mint a mederfenéken. A beszivárgott víz 75%-a a rézsűkön keresztül áramlott a talajba. A rézsű hajlása az alsó 3,66 méteren 1:2, ettől felfelé 1:1,5. A medence méreteinek megkétszerezésével a beszivárgási vízhozam nem kétszereződött meg. Az azonos alakú medencéknél a kisebbek esetében nagyobb a fajlagos beszivárgás. Az elnyújtott alakú medencékből nagyobb a beszivárgás, mint a központosakból s ugyancsak nagyobb érték adódik a vastag, mint a vékony víztartó rétegekbe történő szivárogtatás esetén. Egy medencében naponta átlagosan 5887 m : ! vizet tudtak beszivárogtatni (Suter, 1954.). A modell-hidraulikai számítások szerint a medence kiürülése kétszer annyi ideig tart, mint amennyi idő alatt teljes utánpótlás (változatlan vízszint) mellett a teljes víztérfogat kicserélődik. .1 valóságban ez 10—33-szoros időt vett igénybe, amit Suter a kolmatáció kedvezőtlen hatásával magyaráz. A medencés talajvízdúsító rendszerben alkalmazott szűrőréteg hidraulikai tulajdonságait laboratóriumi modellkísérlet segítségével is elemezhetjük. A kísérletet célszerű úgy kialakítani, hogy a különböző szűrőrétegek nyomásviszonyai mérhetők legyenek. Л laboratóriumi szürőhidraulikai vizsgálatok tapasztalatai szerint minél durvább a szűrőanyag, annál meredekebb a nyomásvonal. A szűrőnyomásdiagrammok hasznosak lehetnek a talajvízdúsító medence szűrőrétegének a kialakításában (Michau. 1951.). Az általános tapasztalatok szerint a hidraulikai kismintavizsgálatok előnyei közé tartozik az, hogy általában könnyen elemezhetők a talajvízdúsítás hidraulikai folyamatai a peremfeltételek változásának és az üzemállapotoknak a függvényé-
