Vízügyi Közlemények, 1975 (57. évfolyam)

2. füzet - Böcker Tivadar-Csoma Jánosné-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Major Pál-Müller Pál: A felszín alatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében

A felszín alatti vízforgalom 189 II. táblázat A talajvízszint ingadozása az egyes kutakban Talajvizkút Legnagyobb és legkisebb Átlagos száma helye talajvízszint száma helye különbsége (cm) évi ingadozása (cm) 577 Mezőkövesd 404 45 579 Mezőkeresztes 458 124 581 Gelej 235 90 583 Ernőd 218 19 1799 Mezőnagymihály 213 61 rétegek felett települő, kötöttebb agyagos homok-, homokos agyag- és iszapos rétegekben található. A talajvízszint rétegvonalait, hidroizohipszáit — az átlagosnak tekinthető 1969. november 2-án észlelt talaj vízhelyzetnek megfelelően — 5 m-enként megszerkesztett szintvonalakkal ábrázoltuk. Megállapítható volt, hogy a terep esésviszonyainak megfelelően a talajvíz a hegyvidék peremétől a sikvidék felé áramlik, közel délkeleti irányban. Az átlagos esésviszonyok területünk északnyugati részén I =0,003 (3%o), míg délkeleti területein 0,00003 (0,03%,) értékekkel adhatók meg. A „talajvízrétegvonalak" tanúsága szerint, a területünkön áthúzódó vízfolyásokat a talajvíz táplálja, tehát az átlagos viszonyok figyelembevétele során a vízfolyások talajvizet tápláló hatásával nem kell számolni. Az észlelési adatok feldolgozásával általánosíthatók voltak a területre a talaj vízszint-ingadozás szélső és átlagos értékei is. A vizsgált területünkre eső 5 talaj vízkút ingadozásait а II. táblázat mutatja be. b) Rétegvíz A rétegvizek értékelésénél figyelembe vettük a részletesen megkutatott területen készített észlelőkutak, valamint a vízellátást szolgáló kutak víznyomásadatait. A piezometrikus szintekből szerkesztett térképeken — kényszerűségből — eltérő időpontokban mért adatokat használtunk fel. A különböző szintek nyomásviszonyainak megfigyelésére készített kutaknál, ill. kútcsoportoknál átlagos értékeket, míg az egyedi kutak esetében (a kút mélységétől függetlenül) a rendelkezésre álló nyomásértékeket használtuk fel a 4. ábrán bemutatott hidroizohipszás térkép szerkesztéséhez. A térképet elemezve látható, hogy a rétegvizek nyomása DK-i irányban csökken. A legnagyobb szintek (140 m A. f.) a Bükk-hegység peremén találhatók. Az átlagos szintekből adódó és a teriilet egészére vonatkozó nyomásesés 1=0,0033 értékkel jellemezhető. A nyomásesés irányával megegyezik a rétegvizek átlagos áramlási iránya is. Az eddigi tapasztalataink szerint azonban a rétegekben lejátszódó vízmozgásra, ennek irányára és így a különböző irányokba elszivárgó víz mennyiségére is