Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

KÖNYVISMERTETÉS A JÉGVÉDELEM KÉZIKÖNYVE. SZERKESZTETTE: SIPOS BÉLA Ismerteti: PESTHY IMRE Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda kiadása és nyomdai munkája. Budapest, 1973. A könyv 14 szerzője régi hiányosságot kíván pótolni a könyv megírásával. A jégvédelem terén rendelkezésükre álló, szerteágazó, eddig össze nem fogott anyagót igyekeztek — a teljességre való törekvés nélkül — logikus sorrendben, könnyen áttekinthető, közérthető formában összeállítani és közreadni. A könyv tanulmányozása után úgy vélem, hogy — kisebb hiányosságai ellenére — ezt sikerült is elérniök. A könyvet forgató és olvasó szakemberekre vár az, hogy észrevételeiket közöljék a szerzőkkel, akik a következő kiadásban már az észlelt hiányosság nélkül adhatják közre. A könyv - bevezetése után — kilenc fejezetben foglalkozik a jégvédelem kérdésével, melyek közül a bevezetés utáni fejezetben a mer/előző és az aktív védekezés ismérveit és feladatait ismerteti. Mindkettőt fontosnak tartják, melyek kiegészítik egymást. A megelőző védelem tennivalói: 1. a jégjelenségek vizsgálata, előrejelzések kidolgozása, 2. a folyószabályozási, mederrendezési munkák végrehajtása és 3. az árvízvédelmi, belvízvédelmi művek fejlesztése. Az eddigi jeges árvizek tapasztalatai is azt mutatják, hogy az előbbiek kifejlesztése igen nagy mértékben csökkenti a jeges árvizek kártételeit. Még több évtizedes munkára van szükség, hogy a kívánt szintet elérjük. Munkánkat az is megnehezíti, hogy a jelzett feladatokat csak nemzetközi összefogással tudjuk végrehajtani. Az aktív védekezés lőbb feladatai: 1. a hidrometeorológiai megfigyelés, 2. a jéghelyzet megfigyelése, 3. a jégállapot mérése, 4. a jégrombolás végrehajtása és 5. a medrek hótól való megtisztítása. Az aktív védekezésre mindig szükség lesz, de a mai állapotok miatt még nagyon fontos ennek fejlesztése, inert ezen a téren gyorsabban érhető el eredmény, mint a megelőző védekezésben. A könyv végeredményben az aktív védekezéssel foglalkozik, ennek érdekében íródott és ennek sotán a jeges árvizek elleni — jégvédelmi — felkészülést ismerteti vázlatosan, éspedig a felkészülés menetét, a határidőket, valamint az OVH, a vízügyi igazgatóságok és az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Készenléti Szervezet (ABKSZ) feladatait. A jégjelenségek c. 3. fejezet igen fontos alapfogalmakat tisztáz főképpen azért is, hogy a védekezésben résztvevők egyrészt pontosan tudjanak fogalmazni, és még fontosabb talán, hogy „egy nyelven" beszéljenek. Ismerteti az állóvízi statikus és a folyóvízi dinamikus jégképződést. Az előbbi esetben csak a felszínen, az utóbbi esetben a teljes keresztmetszetben van jégképződés. Ennek helve szerint a vízfolyásoknál megkülönböztet: felszíni, lebegő- és fenékjeget. Az utóbbi kettő együtt a kásajég. Lassúbb folyású (parti) részeken képződik a parti, vagy karéj jég. Kásajég öszszeállva, a felszínre kerülve: a szotyajég. A magyarországi folyókkal kapcsolatban ismerteti a jégjelenségek és a jégmozgás során kialakult jelenségek elnevezését és meghatározását. Az információ pontos megadása és értékelése szempontjából ezek igen fontosak. A jégjelenségek becslését és előrejelzését illetőleg pedig meghatározza a jégjelenségekhez tartozó időpontokat (zajlás kezdete, a folyó beállása, a jég megindulása, a jég megszűnése, a jeges időszak hossza). Majd ismerteti az ezekkel kapcsolatos valószínűségszámítást és annak ábrázolását. Az időjárás szerepe a jégjelenségek alakulásában c. 4. fejezet a hőmérséklet és hőmérséklet-változás fontosságára hívja fel a figyelmet, mégpedig a víz és a levegőhőmérséklet együttes hatására. Ha a víz a -0,01—0,2 °C-t eléri, megkezdődik a jégképződés.