Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)
1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése
8 Dr. Kovács György a teljes csapadékból tehát úgy jutunk el a lefolyás szempontjából hatékony csapadékhoz, ha a légkörben — a meteorológiai vizsgálatokban rendszeresített szabványos eszközökkel — mért csapadékösszegből levonjuk mindazt a részmennyiséget, amely elvész a lefolyás számára, azt tehát, ami elpárolog, a talajba beszivárog, illetőleg a felszínen vagy a növényzeten tározódva visszamarad. A csapadékkal, mint egyetlen inputtal számító analitikai modellek, azáltal, hogy közvetlen kapcsolatot adnak a mért csapadék és a felszíni lefolyás között, burkoltan tartalmaznak olyan paramétert, amely kifejezésre juttatja az összes lehullott és a lefolyt csapadék kapcsolatát. Ha ez a paraméterszorzó állandó formájában jelentkezik, lényegében a klasszikus lefolyási hányadnak (lefolyási tényező) legalább egy-egy időszakra feltételezhető állandóságát tükrözi  p' F i a=- = const. (1) m ^ ' 2 Qjtj i-1 Ezzel szemben könnyen belátható, hogy teljesen azonos körülmények között lehullott két eltérő mennyiségű csapadékból közel azonos veszteségre számíthatunk, és ezért a lefolyó hányadnál reálisabb koncepció a hatékony csapadéknak különbségként történő értelmezése : m n 2 Ql fj= 2 (P.-LdFr, (2) j=l 1=1 ahol P ef f=P ( — L„ az í-edik részterületre jutó hatékony csapadék, az (1) és (2) egyenletben alkalmazott többi jelölés értelmezése a következő: P, az i-edik részterületre ( F j) a 0-tól / m-ig terjedő időintervallumban lehullott csapadék; L,- a felszíni lefolyás szempontjából ebből a csapadékból elvesző menynyiség; Qj pedig a /-edik elemi időintervallumban a vízgyűjtőről lefolyó vízhozam. Az egy inputos analitikai modellek szükségszerűen csupán az elmúlt (alapul felhasznált) időszak lefolyási hányadának átlagát tudják jellemezni és alkalmazásukhoz fel kell tételeznünk ennek az átlagnak elfogadható voltát a jövőben bekövetkező események leírására. Ha a vizsgálatot a lefolyás szempontjából viszonylag homogén időszakra (pl. évszakokra) bontva végezzük el, eljárásunkat finomíthatjuk. A több inputtal számító rendszerek a bevont további független változók függvényeként tételezik fel a lefolyási hányadot, s ezzel a számítást pontosabbá teszik, bár a számítási munkát jelentősen növelik. A szintetikus modellek feladata éppen a lefolyási és összegyülekezési folyamatok fizikai hátterének feltárása. Ennek során különböző paraméterek bevonásával igyekeznek kifejezésre juttatni a mért és a hatékony csapadék közötti különbséget. Magyarországon a belvíz-összegyülekezés számítására kidolgozott modell tovább lép ezen az úton és külön programban (lényegében szubrutinnak tekinthetően) előbb számítja a hatékony csapadékot (az Expre jelölés az angol excess precipitation rövidítése), és ezt helyettesíti a lefolyást képező programba ( Kienitz, 1972/a). Különleges adottság azonban a magyarországi belvizek esetében az, hogy a kritikus érték csaknem mindig a koratavaszi hóolvadássel együtt jelentkező csapadékból, tehát a vegetációs perióduson kívül adódik, ezért közelítésként jelentős elhanyagolást lehetett tenni, figyelmen kívül hagyhatták a növényzet csapadékot
