Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Kovács György: A felszíni lefolyás általános vizsgálata és az árvizek előrejelzése

A felszíni lefolyás vizsgálata 9 tároló hatását, az intercepciót, valamint a transpirációt és ezért ez a modell a hatékony csapadék általános jellemzésére nem használható. A hegy- és dombvidéki területek jellemzésére kialakított szintetikus modellek ugyancsak felvetnek javaslatokat a hatékony csapadék jellemzésére. Kezdetben még a lefolyási tényező alkalmazása általános volt, ezt tették függővé például a megelőző csapadékkal jellemzett talajnedvesség-állapottól (Bukovszky, Zsujja, 1967; Wirth, Zsuffa, 1967). A lefolyási hányad koncepciójával szemben a lefolyást okozó többletcsapadék fogalmát fogadják már el lényegében abban a vizsgálatsorozatban, amelynek célja az árvízi paraméterek és a csapadék kapcsolatának meghatározása volt a kísérleti vízgyűjtők adatai alapján. Az első ütemben (Juhász, Puskás, 1971/a) az árhullám teljes tömegének, a második ütemben ( Juhász, Puskás, 1971/b) pedig alaki jellemzőinek (maximális hozam, alaphossz, késleltetés) számítására dolgoztak ki grafikus eljárást. Az elsőként említett feladat megoldásához 21 vízgyűjtőn észlelt csapadék- és víztömegadatokat (ami egyenlő a hatékony csapadékkal) hasonlítottak össze és a kettő különbségeként számított lefolyási hiányt hozták kapcsolatba a csapadék teljes mennyiségével, az eső időtartamával, a vizsgált árhullám időpontjával (szezonális hatás), valamint a megelőző csapadékindexszel. A lefolyási modellek — általában pedig a felszíni lefolyási vizsgálatok — reálisabbá tétele érdekében részletes és átfogó kutatás indult meg a hatékony csapadék alakulását befolyásoló folyamatok külön-külön történő elemzésére. A teljes modell lényegében azonos a háromfázisú zóna hidrológiai vizsgálatára meghatározott modellel (1. ábra), hiszen a telítetlen zónában bekövetkező minden állapotváltozás visszahat, a beszivárgási folyamatot befolyásolva, a felszíni lefolyásra is. A vizsgált elemi hasábról — ha az egységnyi felületű — lefolyó mennyiség elvileg azonos a hatékony csapadékkal (P

ef

1=R

0—J?,) és vizsgálatainkban ezt kell viszonyítanunk a légkör felőli határolófelületen át a vizsgálati térbe bejutó csapadékhoz (P). Azoknak a folyamatoknak az összességét, amelyek a felszíni lefolyást létrehozzák, több csoportra bonthatjuk. Külön vizsgálhatjuk a felszín fölött (a légkörben és a felszínt borító növényzet által elfoglalt térben) lejátszódó jelenségeket. Ez az elemzés végeredményül a felszínt elérő csapadékot (P

s), illetőleg az ezt leíró paramétereket (a mennyiséget és az intenzitását, illetőleg ezek területi eloszlását) szolgáltatja. Ebből a már redukált csapadékból kell következő lépésben levonnunk a beszivárgó mennyiséget (I

s), amelyet a felszín alatt végbemenő folyamatok befolyásolnak. Végül további hatásként említhetjük a felszínt már elért vízből, részben a csapadékhullás idején, részben azt követően bekövetkező párolgást (E). a) A csapadék függély menti és területi eloszlása Mielőtt azonban a hatékony csapadék, illetőleg a felszínt elérő csapadék alakulását befolyásoló folyamatok elemzésére, ezek eredményeinek bemutatására rátérnénk, még eg}

? meteorológiai témájú kutatásról kell beszámolnunk. Közismert tényként fogadhatjuk el azt az állítást, hogy a nagy intenzitású, rövid idejű csapadékok egyidejűleg csak kis területet fednek le, míg a nagy területen közel azonos csapadékterhelést adó eső intenzitása jelentősen kisebb, bár időtartamuk hosszabb és így az egységnyi területre hullott összes csapadék mennyisége jelentős lehet az utóbbi esetben is. A két szélsőséges csoport között találjuk azoknak a vízgyűjtők-