Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Major László: Az ország árvízvédelmi öblözeteinek gazdasági értékelése

104 Dr. Major László állapot meghatározása csak az 1968. év végi adatok alapján történhetett. Ily módon a szakértő csoportoknak a várható értéknövekedés figyelembevételével kellett kiszámítaniuk a társadalmi vagyon 1970. év végi értékét, valamint ennek az •évnek várható termelési értékét. Ez a körülmény kétségkívül kihathatott az értékelés végső eredményének pontosságára. Megítélésünk szerint azonban a felvétel pontatlanságai lényegesen nem befolyásolják az árvízveszélynek kitett nemzeti vagyon országos és vízgyűjtőnkénti nagyságrendjét. Az értékelést — más lehetőség híján — az ilyen munkában kellő jártassággal és tapasztalatokkal nem rendelkező vízügyi szakembereknek kellett hivatali munkájuk mellett elvégezniük. Ezért, valamint annak érdekében, hogy az árvízvédelmi öblözetek gazdasági értékének felmérése egységes alapelvek szerint történjék, a VIKÖZ közgazdasági főosztálya módszertani útmutatót dolgozott ki, amely minden népgazdasági ágazatra kiterjedően tartalmazta a felmérésbe bevonandó vagyontárgyak körét, a településekre vonatkozóan az értékelés módszerét, továbbá az információ beszerzésének lehetséges forrásait. A gazdasági értékelés — a mező- és erdőgazdaság, — az ipar, — a közlekedés, — a vízgazdálkodás, — a kereskedelem és vendéglátás és — a települések olyan vagyontárgyaira terjedt ki, amelyek a vizsgált öblözetekben az árvízveszélynek ténylegesen ki vannak téve, továbbá olyan termelési értékekre, amelyek árvíz esetén megsemmisülhetnek, illetőleg a termelés kiesése folytán nem realizálódnak. Öblözetnek a gazdasági felmérésnél az a térség számított, amelyet az „Országos Ár- és Belvízvédelmi Szabályzat" annak minősít. Az öblözeten belül vizsgálandó árterületnek pedig az a terület volt tekintendő, amelyet a VITUKI a „Töltésezett vízfolyások árterületének gazdasági értékelése" c., 1964-ben megjelent kiadványában maximális kiterjedésű árterületként határozott meg. Egyes szakértőcsoportok azonban azokra az öblözetekre vonatkozóan, ahol árvízi elöntések a múltban előfordultak, ezek figyelembevételével a VITUKI adatait módosították. A nem fővédvonallal védett területek a gazdasági értékelés során szintén árvíz által veszélyeztetett térségeknek minősültek. A különböző népgazdasági ágazatok, illetőleg a települések értékelése a következő módon történt. A mező- és erdőgazdaság gazdasági értéke a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdőgazdaságok, alacsonyabb típusú szövetkezetek, valamint a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok árvíz által veszélyeztetett területen levő álló- és forgóeszköz értékét és egy év halmozatlan termelési értékét tartalmazza. Az állóeszközök összes értékén belül külön-külön is ki kellett mutatni az épületek, építmények, ültetvények, gépi berendezések és jármüvek értékét, továbbá az állatállomány értékét. A módszer értelmében — mint már utaltunk rá — a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, alacsonyabb típusú szövetkezetek az árvízveszélynek kitett vagyonállományát a felvétel idején rendelkezésre álló 1968-as évi mérlegbeszámoló, illetőleg zárszámadás adataiból kiindulva kellett megállapítani. Az