Vízügyi Közlemények, 1974 (56. évfolyam)

1. füzet - Major László: Az ország árvízvédelmi öblözeteinek gazdasági értékelése

Az ország árvízvédelmi öblözete 97 1970. évi termelési érték megállapításánál is a gazdaságok 1968. évi termelési értekét kellett alapul venni. A háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokról nem álltak rendelkezésre alapbizonylatok, tehát könyv szerinti értéket megállapítani eleve nem lehetett, ezért e gazdaságok vagyoni és termelési értékének meghatározása a tanácsok és a Statisztikai Hivatal Járási Felügyelősége szakembereinek közreműködésével, becslés alapján történt. A becslés során számos körülményt kellett figyelembe venni és mérlegelni. Például azt, hogy a falusi lakóházak mellett levő gazdasági épületek számottevő része már évek óta nincs megfelelő módon vagy egyáltalán kihasználva és sok helyen tönkre is mentek, s így jelenlegi értékük viszonylag alacsony, továbbá azt, hogy a háztáji gazdaságokban a korábbi kisüzemi gazdálkodási formából visszamaradt gazdasági felszerelések már jórészt elvesztették értéküket. E gazdaságok évi termelési értékének megállapításánál számolni kellett az adott vidéken kialakult termelési sajátosságokkal (pl. kertészkedés, vagy fejlett állattenyésztés), amelyek kihatnak az 1 kh-ra jutó termelési érték nagyságának alakulására. Az ipari létesítmények, amelyekre az adatgyűjtés kiterjedt, illetőleg amelyeknek álló-, forgóeszköz és termelési értékét meg kellett állapítani, a minisztériumok és tanácsok felügyelete alá tartozó vállalatok ipartelepei, valamint a szövetkezetek telepei és műhelyei voltak. A különféle közműveket (villamoserőmű, gázgyár, stb.) szintén ebben a kategóriában kellett számba venni és értékelni. Az iparvállalatok álló-, forgóeszköz és termelési értékére vonatkozó adatokat is az 1968-as évi mérlegbeszámolókból kellett kigyűjteni. Ezért az utóbbi évek fejlődési ütemének és az 1970. év végéig várható, illetőleg előrelátható vagy tervezett fejlesztés (beruházás) figyelembevételével kellett becsülni a növekedés mértékét, s ennek alapján meghatározni az ipari létesítmények 1970. év végi vagyoni, valamint termelési értékét. A közlekedés vagyonának ériékét az árterületen levő és az árvízveszélynek kitett vasútvonalak és közutak, valamint ezek tartozékai képezték. A vasútvonalakról - öblözeti bontásban — az 1968. évi nyilvántartások alapján a következő 1970. év végi adatokat kellett megállapítani: — a vasútvonalak hosszát, — a vasútvonalak jellegét (fővonal, mellékvonal, keskenyvágányú vonal), — az alépítmény és felépítmény értékét, — a magasépítmények értékeit, — a műtárgyak értékét, — a biztosító berendezések, a villamosvezetékek, egyéb beépített szerelvények értékét, — az árvíz által leginkább veszélyeztetett létesílinények értékét. A leginkább veszélyeztetett létesítmények értékét azért volt szükséges külön is kimutatni, mert a vasútvonalak hossz-szelvényeiről több esetben megállapítható volt, hogy az árvíz az egyes szakaszokat nem egyforma mértékben veszélyezteti. A közutak, amelyek az értékelés tárgyát képezték, részben állami, részben tanácsi kezelésben levő utak voltak. Külön kerültek értékelésre az első-, másodés harmadrendű ulak, de értékelni kellelt azokal a tanácsi kezelésű épített földutakat is, amelyek árkokkal, hidakkal és átereszekkel vannak ellátva. A vízgazdálkodás esetében az árvízvédelmi művek, továbbá a belvízrendezés, a mezőgazdasági öntözés és a tógazdaságok azon fő létesítményeinek értékét kellett számba venni, amelyek más ágazatok értékelésénél nem szerepeltek, és az árvíz esetén kárt szenvedhetnek. A kereskedelem és vendéglátóipari ágazatnál a tanácsi, az országos jellegű állami, valamint szövetkezeti nagykereskedelmi és kiskereskedelmi, továbbá vendéglátóipari vállalatok, közelebbről e vállalatok ártéren levő árvízveszélynek kitett egységeinek és boltjainak értékét, valamint forgalmát kellett számba venni. Az állóeszközök és forgóeszközök értékének megállapításánál hasonló módon kellett eljárni, mint az ipartelepek értékelésénél. Vízügyi Közlemények