Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
homokból kísérelje meg előállítani a tervben előírt térfogatsúlyt és súrlódási szöget. Laboratóriumi előkísérletek után helyszíni próbatömörítési kísérletsorozattal megállapították, hogy az építőiparban szokatlan T r y = 0,98 tömörségű háttöltés még ebből az anyagból is kielégítő és ez a tömörség az építési víztartalom megfelelő szinten tartásával a szokásosnál nem nagyobb, tömörítő munkával (20 cm-es rétegenként 3—4 vibrációs járat) előállítható. A szokatlanul szigorú tömörségi előírás a kivitelező vállalat némi ellenkezését váltotta ugyan ki, de a vele közösen lefolytatott helyszíni próbatömörítés eredményei, majd az építés során elért kiváló eredmények végül is legyőzték ezt az ellenkezést és nemcsak a felvízi támfal háttöltése, hanem a közel hasonló igényű alvízi támfal mögötti és hajózsilip bal partján levő feltöltések további, közel 100 000 m 3-nyi földmunkája is ebből az olcsó helyi anyagból készült. A T r y = 0,98-as tömörségnek minimális tömörítő munkával történő elérése — a laboratóriumi kísérletek szerint — 11 és 14 0/Q-OS víztartalmak között volt várható (W op t = 12,5%). Az anyagnyerő helyen a homok természetes víztartalma 3—6% volt. Ezért a beépítés helyén tömörítés közben állandó öntözést kellett előírni, ami a környék folyamatos talajvízszintsüllyesztéséből szükségszerűen jelenlevő felesleges és vezetékbe foglalt víz miatt költséget csak a kiszolgáló személyzet bérében jelentett. A kísérletek alapján szükséges 11—14%-os víztartalom pontos előállítása azonban nehéz feladatnak látszott. A külön beavatkozás nélkül rendelkezésre álló műszaki adottságok lehetővé tették, hogy az optimális víztartalom a tömörítés idejére éppen a vibrációs tömörítő munka hatására ,.önként" álljon elő. Mindössze arra kellett ügyelnie a locsolóvizet adagoló személynek, hogy a tömörítés megkezdésekor a felső réteg víztartalma 15% felett legyen, amit a telítettségi állapot elérésének lehetősége miatt azzal tudott mérés nélkül ellenőrizni, hogy a tömörítés megkezdésekor a homok felületén szemmel láthatólag csillog a víz. Ezután a szükséges 3—4 tömörítő járat hatására a felesleges víztöbblet az alsóbb rétegekbe gyorsan távozott, miközben a víztartalom időgörbéje mérésekkel ellenőrizhetően „felülről lefelé" mindig áthaladt a 14% és 11% közötti intervallumon is. így ebben a speciális esetben, éppen az állandó túlöntözés biztosította az optimális víztartalom kellő időben történő rendelkezésre állását, ugyanakkor ún. iszapolási hatásával is segített a tömörítésben. A helyszíni tömörségellenőrzés — amelyet ebben a talajban különös gyorsasággal lehetett radio-izotópos módszerrel végezni — eredményeinek 30%-a meghaladta a T t y = 1,00 értéket is. * * * Fentiekben ismertetett néhány — a tervezői művezetés szempontjából rendhagyó — esemény között nem szerepelt a mintegy 160 000 m 3 beton és vasbeton munka és a mintegy 4300 t acél- és gépszerkezeti munka egyetlen eseménye sem. Ez elsősorban azzal indokolható, hogy mind a vasbeton, mind az acél- és gépszerkezeti munkák sajátosságából következően 191
