Vízügyi Közlemények, 1973 (55. évfolyam)

1. füzet - Varga József: A regionális vízellátó rendszerek hosszútávú tervezéséről

76 Varga József Az angol mezőgazdaságban, 1951-ben az aktív lakosság 5,1%-a, a mienkben, még 1969-ben is 29,1%-a dolgozott.

1

7 1965-ben az USA-ban, 0,862 db traktor jutott egy mezőgazdasági keresőre, Magyarországon 0,03 db.

1

6 A várható változások vízhasználati vonatkozásai sajnos pontosan nem ismertek, de a konkrét régió talajtani, meteorológiai stb. adottságaiból következtetni lehet a növénytermelés szakosodási irányaira, így a speciális víznormákból kialakítható (kalkuláció) az öntözésre szóbajöhető területek átlagos — (m

3/ha/év), sőt a várható csúcsigényei (m

3/ha/np) is. A csúcsigények tervezését 2020-ra célszerű előrevetíteni, amiből a központi akarat által megengedett keretek szabják majd meg a kielégítés helyét és mértékét az egyes periódusokban. Feltehetjük tehát, hogy a szóbanforgó régió, minőségileg differenciált vízhasználati igényei, globálisan ismertek a három időszakasz végén. A további kérdés az lenne, hogy lehet a jelzett igényeket településekre lebontani, illetve a települést kell-e igényhordozónak tekinteni a mi vonatkozásunkban? A második kérdésre nemmel felelhetünk. A települések fejlődését, lélekszámuk változását termelési alapjaik növekedése, stagnálása vagy relatív csökkenése határozza meg közvetlenül, ami a helyi és központi lehetőségek és akarat bonyolult vetülete, melyben lényeges szerepet játszik, külső megjelenését tekintve a véletlen, így a változások hosszú távra még oly jó matemetikai eszközökkel sem vetíthetők ki, mint a regressziós-, trend- vagy más approxmációs-függvények.

1

8 A jövőbeni fejlődés megítélésére több támpontot nyerhetünk a fejlesztési centrumok és vonzáskörzetiik-re vonatkozóan. Emeljük ki azokat a településeket, melyeket a hosszú-távú népgazdasági tervezés (Területi Bizottság, ОТ, Minisztériumok) a szóbanforgó régió területén, fejlesztési centrumokként jelöl meg. Soroljuk be a nem kiemelt településeket a centrumok wnráskörzetébe a már kialakult gazdasági, szociális, kulturális kapcsolatok és a kedvező közlekedési lehetőségek kritériumai alapján. Az így kialakult diszjunkt település halmazokat fejlesztési körzeteknek nevezzük, Hl, Hh, jelekkel jelöljük és ezeket tekintjük a vízhasználati igények hordozóinak. A fejlesztési körzetek mai képe a mezőgazdaság iparosodása, a gazdasági növekedés 2. munkahipotézisnek megfelelő mértéke, az infrastruktúra tervezett fejlődése stb. eredményeként lényeges változásokon megy át 50 év alatt. A mezőgazdaság jelenősége a népesség „eltartásában" egyre csökken és más, kisebb mértékben helyhez kötött gazdasági ágazatok lépnek előtérbe. Az új termelési alapok kvantáltan, „optimális méretekben" települhetnek. Az optimális méretek hatékony telepítését a fejlesztési körzetek és azon belül a települések munkaerő helyzete, infrastrukturális állapota, nyeranyag és energia bázisa stb. már közelebbről határozzák meg. A fejlesztési körzetek új termelő alapjai vonzást gyakorolnak a körzetben képződő szabad munkaerőre, de más fejlesztési körzetek szabad munkaerejére is. Ez a szívó hatás az egyes időpontokban más-más erőteret alakít ki a vonzáskörzetek, időben egyenlőtlen termelő alap települései miatt. Ezt az egyenlőtlenséget véletlen szimulációval kíséreljük megkövetni: 1

7 Kozma Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági fejlődés típusok elméletéhez. Közgazdasági Szemle 1971. 6. " A leggyakrabban használt módszertani eszközök összefoglaló gyűjteményei: Heinz-Dieter Hanstein: Prognoseverfahren in der sozialistischen Wirtschaft. Verlag die Wirtschaft, 1970. Л/. Ezeikel— К. A. Fox: Korreláció- és regresszióanalízis, 1970.